Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Grendel Lajos: Négy hét az élet (2) (Regényrészlet)
12 Grendel Lajos Nem kellett volna. De bizonyára bepánikolt, szegény. Pedig el lehetett volna rendezni a dolgot másképpen is, egymás között, amikorra kijózanodtak. Hugó ügyvédje megtette, amit tehetett. „Benne volt, vagy nem volt benne?” Senki sem látta, hogy benne lett volna, de ez nem jelenti azt, hogy előtte nem volt benne. Diana szerint „majdnem” benne volt már, sőt lehet, hogy rövid ideig, talán egy-két másodpercig benne volt, s Hugó csak akkor hátrált meg, amikor ő segítségért kiáltott. Az igaz, hogy nem Hugó tépte le a ruháját, ő kezdett vetkőzni, mert nagyon fáradt volt, és aludni akart egy keveset. És akkor még egyedül volt a szobában. Nagyon megrémült, amikor Hugó rányitotta az ajtót. Hugó semmi kétséget sem hagyott a szándéka felől. Előbb valami értelmetlen szöveget hablatyolt, aztán lökhajtásos sebességgel megoldotta a nadrágját és előhúzta a, nevezzük így, szerszámát. Nyilvánvalóan nem avégett, hogy a szoba közepére vizeljen. Mert az már a szerszáma „fenyegető állásából” látszott, hogy mit akar. Akinek akárcsak minimális tapasztalata vagy elméleti tájékozottsága van szexuálpszichológiai és szexuálfiziológiai téren, érvelt Hugó ügyvédje, az nem kételkedhet benne, hogy Diana hazudik, mint a vízfolyás. A részegségnek az öntudat küszöbi stádiumában az a bizonyos, Diana által szerszámnak nevezett izomköteg, melyet tudományosan hímvesszőnek is szokás nevezni, úgy megbénul, hogy elektrosokkokkal sem lehetséges föltámasztani. így tehát olyan használatra , amilyenről a sértett fél beszél, teljességgel alkalmatlan. Bevezetni oda pedig, puhaságának következtében, a máskor legkeményebb, nevezzük így: szerszámú indián törzsfönök sem lenne képes, még hatványozott ráolvasások hatására sem. Nem kizárt, hogy védence, akinek a beszámíthatatlanságához abban a pillanatban nem férhetett kétség, valóban könnyíteni akart magán, csak eltévesztette az ajtót. A bíróság azonban, szakorvosi véleményekre hivatkozva, arra az álláspontra helyezkedett, hogy némely kivételes esetekben igenis lehetséges még ilyen állapotban is előidézni a merevedést, s ahhoz nem kell feltétlenül indián törzsfőnöknek lenni. Mindezeket a körülményeket mérlegelve, teljesen irreleváns a védelemnek az az érve, hogy mivel nem bizonyítható, hogy az a, nevezzük így: dolog benne volt-e ott, ahol törvényes kapcsolatokban és a két fél kölcsönös beleegyezésével olykor benne szokott lenni, mivel a tettenérés előtt is benne lehetett már, s ha a további benne-levés a sértett bátor fellépésének köszönhetően meghiúsult is, a behatolás szándéka egyértelműen megállapítható. „És egyértelműen megállapították. Úgy ám! Becsuktak, na! Aztán most gondoljon rólam, amit akar. Gondolja azt, hogy csak kitaláltam az egészet. Nem muszáj elhinnie egy szavamat sem. Megszoktam már... De mondok én magának valamit... Zavaros idők voltak akkor. Szerintem valakiknek az érdekében állt, hogy besározzák a hadsereget. Amikor kimondták az ítéletet, hát az nekem olyan volt, mint egy halálos ítélet. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, ennek az ítéletnek köszönhetem, hogy szabad ember lettem.”
