Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Csehy Zoltán: Szapphó-megfejtések Egy lányhoz (töredék) (Vers)
4 Csehy Zoltán A gőgös tudna mit adni Híresek, mégis csupa gőg a szívük, szépek és méltán nemesek a lányok, jó barátok, bár ma a szomorúság tép s a gyalázat. Most a gőgös lány, aki szemben ül, szól: Végre lakjál jól ... ...de az én szívemben nincs helyed immár. Gongülához Fuss, siess hozzám, sose tétovázzál, Gongülám, édes, buja rózsabimbó, tejfehér köntösben, a vágyam izzón körbeölelget, szép vagy, azonnal beleremegek, ha csak ruhád látom, gyönyöröm eláraszt, bárha Küpriszre zuhogott az átkom, s szidtam a cafkát. Bezzeg immár csak könyörögve kérem, hogy kegyes légyen, s aki megbolondít, azt nekem ismét az ölembe adja hosszan ölelni. Vágy vezet minket Vágy vezet minket, minek is tagadnánk, régen, emlékezz, fiatal hevünkben csókoltuk egymást, s buja gyönyörök közt halt el a testünk. Annyi szépséget sose láthatunk már. Nincs olyan város, mely olyan kajánul űzne csúfot vad hevüléseinkből, mint Mütiléné.
