Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Öllős Edit versei (Tudatlanság, Konstans, Úgy tűnik...)
5 Öllős Edit versei Tudatlanság mekkora még a kiapadhatatlan tudatlanság meddig tart még az örökké kérészéletű feltámadás mennyi még az autodidaktán stílusgyakorlott szómorzsolás meddig tart még a szenvedés- és gondolatszeánsz mennyi lesz még a bokorba visszatuszkolt tapsifüles-kacagás meddig történik még minden könyörtelenül kéretlenül kérvényezhetetlenül kihasználhatatlanul majdnem — megoldhatatlanul meddig kóvályog még a szellem ennyire kitartóan - meggondolatlanul álarcosbálokon is lemeztelenítve képletesen szólva sem erénytelenítve mennyi még ami át nem látható mégis agyba-főbe ragozható hogy ne legyen soha sem oda sem vissza se keresztül se kasul se átlósan megtudható Konstans sivatagból sivatagba oázisokat kikerülve óceánból óceánba kopoltyúkat nem használva avagy pár négyzetméteren nyüzsgő kéjutazás idegsejtekbe szikéket vájva ugyanaz minden annyiban hagyva mégsem maradhat csak a kibogozhatatlan gubancok stabilak meg a levegőtleníthetetlen pehelypaplanok a képzelt macskajajok az ecetes-vizes borogatások aztán ha torz emlékek savas mocsarába merítkezem a jellem is lehet kiismerhetetlen mondjuk ezer felé gurulva látszólag Buddha-módon gubbasztva ilyenkor aztán esélytelen a vízcsapból csepegő féltés elég lenne
