Irodalmi Szemle, 2010
2010/9 - Csehy Zoltán: Szapphó-megfejtések Egy lányhoz (töredék) (Vers)
2 Csehy Zoltán tej fehér tested, s a vidám morajlás rajta pihen meg. ...színe hamarosan átvált... ...Erósz... Egy lányhoz (töredék) Gyakran a jótett... semmivé foszlik, s akiken segítek, épp azok tesznek szomorú-dacossá, és idegenné. Dolgukat nem végzik el ők.... Megszületnek, s már ez elég csapás... Téged akarlak, nemesebb leány nincs, nincs iszonyúbb, mint a szerelmi kínok, jól tudom én ezt, s ha bele kell halni, vesszek el én is. Egy lányhoz (töredék) Andromédám, lenn, a fekete földben, elfelednéd azt, ami boldogított? „Szapphó, szeretlek” - csicseregve hallom, s ellep a rőt pír. Küprosz istennője, a nagy királynő sejti, mit érzek, s a hatalma kínoz, terhet ezernyit rak azonnal énrám, és kacarászik. Mint a napfényben, ha a szikla fürdik, hírnevem fénylik, beragyog dicsőség... s Akherón partjára a fényem átsüt, s benne te izzasz.
