Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - TANULMÁNY - Szalay Adrianna: A modem prózanyelv - medialitás és irónia
A modem prózanyelv - medialitás és irónia 83 jelöl, a majom a jelentést annak használata szerint feltételező modem belátást. Jelentésadó szellemi intenciója lehet többféle, akár a hasonlítás. A kérdés az, hogy a befogadó horizontjában mi történik a ’majom’ szóval, mire képes mint értelemadás és kommunikáció. A szó anyagiságának előtérbe kerülése tehát a modem szöveg- értelmezés egyik reprezentánsa. Pókháló kisasszony csilingelő hangjának említése tovább élezi a két elem (tündér-vigyorgó majom) szemantikai feszültségét. Ilyen ellentétpárt alkot az álom, fantázia mellett a menekülés: az elbeszélő álmában menekülni akar Pókháló kisasszony birodalmából, később pedig a novella harmadik részében a haszontalanság esztendőinek hazajáró lelkei elől. A valóság és a fantázia elemei kölcsönhatásban állnak egymással. A kis kínai lány látványának sorozatosrituális megidézése az elbeszélő tapasztalatán túl egyre erősödő benyomásként hat a befogadóra, s ez a filmszerű színre vitel már a „performance” szituáltságba vezet. Egyes nyelvi hodozók, például színek, hangok, illatok és más érzékietek említésével (Pókháló kisasszony csilingelő hangja, fehér fehéren a Pierrette-képen, ametiszt- színű, ezüstös fényt sugárzó bársonyruha az utolsó találkozásnál, lámpafény és tamarinfaillat a negyedik találkozásnál) is próbálja az elbeszélő tapasztalatait az olvasóra kitejeszteni. Az elbeszélés tehát nem feltétlenül csupán vizuálisis érzékietekre épít, hanem tapintás-, ízlelés-, szaglás-, hallásképekre is. A narratív szerkezet is segíti az olvasó történetbe vonását. A szereplő-elbeszélő ugyanis nem képes nézőpontot váltani, csupán a saját tapasztalatait mesélni. Tolmácsolása így egy olyan beszédaktus, amely megteremti, amit közvetlenül érzékel, megél. Az irónia nincs narratív módon megszerkesztve, csupán látensen része az elbeszélésnek. A szereplő-elbeszélő értelmezési módja alapján a majom ironikus jelentése lehet, hogy nincs is a szövegben. Az idomtalan, kéken vigyorgó kis kínai majmok képzelete a fantasztikum funkciójaként a hozzájuk kötődő tapasztalat közvetítése az olvasó számára. A vízió szerint a majmok elragadják a menekülni akaró elbeszélőt, aki ekkor felébred álmából. És a novella első részén kívül többé nem jelennek meg. A képzelőerő és a valóság polaritása mentén nem kerülhető el a ’majom’ szó metaforikus értelmezése, hiszen ezáltal kap teret az irónia. Paul Ricoeur állítása szerint a metafora nem szó-, hanem mondatszintü jelenség, és valami újdonságot mond a világról, létrehoz valami sajátos valóságvonatkozást. A teremtő képessége az értelemtöbbletben van. Ezt a folyamatot a szó szerinti értelmezés abszurditása indítja el, illetve a szavak kölcsönhatásából vezeti le a metaforikusságot. Ricoeur azt állítja, hogy a fiktív elbeszélések a metaforikus folyamat megkülönböztetett osztályát alkotják, nincs bennük feszültség a metaforikus és a szó szerinti értelemben álló szavak között. A feszültség a cselemény és a valóság között jön létre. A jelentésátvitel nem a történetnek ezt vagy azt a részét érinti, hanem az elbeszélés egészét, mely így képes lesz arra, hogy újraírja a világot. A cselekmény pedig modellként működik17. Jelen dolgozat szerint e feszültséghiányt betöltendő kap helyet az irónia az értelmezésben, a novellában megjelenő érzések kifejeződésének ellenlábasaként. A képzelet ironikus szemszögü látásmódjának nyelvben játszott szerepét kiemelve. A
