Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Poór József: Vizek hátán, szelek vállán (Részlet)
68 Poor József egészen másmilyen kikötőit, de ennek megemésztésére is iskola kellett... Ugyan ez a Föld körbehajózása egyetemének kijárásával járt együtt, de túlélt ő már cifrább helyzeteket, pl. mint kezdő hajószakács - tizenévesen puding által elkövetett általános mérgezés teijesztése gyanújának terhe alatt. Következményeit a hajó személyzete mégiscsak túlélte, meg Joshua is, amint a hajó gyomrából kipenderítették a gyűlölt szárazföld nyálkás mólójára. Már pelyhedzö állú legényke korában is benső szabadsága erővel áldotta meg, ami nem apadt el férfi korának delére sem, amikor állapota iránt kíváncsiskodó felségének kérdésére, hogy hogy van, őszintén bevallotta, hogy szarul, de büszkén. Igaz, ezzel útjaik egyenlőre mindörökre elváltak, de Joshua a tervre gondolva, így vallott arról (amíg világ a világ, salátára olvasandó) bestsellerében (Vitorlással a föld körül): amikor útra kelésem ötletének gondolata eszembe jut, a pulzusom gyorsabban kezd verni, a léptem könnyűvé válik a fedélzeten, szárnyra kelnék a friss levegőben (vitorlát bontana). Tudom, hogy nincs számomra visszaút. Elköteleztem magamat a jövőnek. Még mondja valaki, hogy az ember nem hordozza már burokban a maga jövőjét. Slocum cinikusan pompás elhatározása előtt találkozott egy régi ismerősével, akinek szíve csücskében ott tündökölt egy ügyes kis vitorlás képe, ami viszont fizikai valóságban nem messze a tengertől, egy rét kellős közepén álmodta egy ponyva alatt csipkerózsika álmát. Várt a csodára, hogy egyszer csak jön valaki és életet lehel meggyöngült eresztékeibe, lecseréli korhadt támasztékait, felújítja ami felújításra vár és egy csendes reggelen ismét vízre bocsátja. — Te vagy az én emberem - csapott Slocum markába az özönvíz előtti bárka tulajdonosa. - Adok neked egy mester beavatkozására szorult hajót ugyan, de megkapsz tőlem mindent, amire csak szükséged lesz tengerállóképességének felújításához. A kézszorítás megpecsételte az alkut, s bár a haj ócska kora valójában meghaladta az egy évszázadot, Joshua Slocum ellenállhatalan lelkesédésének, markos kezeinek és mesterhúzásainak jóvoltából az se volt baj. És az évszakok is lábra kaptak körülöttük: a hajó mellett a víztajték helyett százszorszép meg mezei virágok se szeri, se száma, a fedélzet fölé mennyaszonyi díszbe öltözött cseresznyefa koronája borult, és a hajópítő Noé ősi erejével, elszántságával és elmésségével hagyta maga mögött az évet. Tulajdonképpen két hajó állt egymás mellett: egyik, ami napról napra fogyott, mígnem megszűnt. Mellette pedig a másik, amelyik az előbbiből születetett. A valamikori Permet (Spray) nevet viselő vitorlás elemei odaadóan és olyan fokozatosan cserélődtek ki, hogy nehéz lett volna megmondani, mikor halt meg a régi és mikor támadt fel maradványaiból az új. Időtlen idők óta íratlan szabály a hajóépítők körében, hogy ha például egy Spray nevű hajót teljesen újjá építettek, az újjászülött nevében hű maradt az őséhez és azokután is Spray maradt. Hány férfit ejtett fogságba egy egész életre a hajóépítés. Úgy, hogy soha nem jutott ki a nyílt vizekre. Mert a látszatra kemény, durva foglalatosságban akár az érzések költői szárnyalása is meghatározó lehet. Sose tudni, miből lesz a sorsalakító
