Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Faunus
74 Csehy Zoltán ezért teremthet rendet a hangok között, egységet a fragmentáltságban, logikát a logikátlanságban. Bocaccio koherens pásztori allegóriába záija Anjou Róbert és Endre halálát, de énekében van valami fatális is: a történelem rendre kitermeli a maga szörnyeit, melyekkel küzdeni igazi erény és férfias dicsőség, ugyanakkor a költőknek méltó tárgy. A barlang részint a pásztori lustálkodás helyszíne (lásd az ecloga elejét), a vadász számára (Endre) azonban végzetes kihívás is lehet. A táj mint belső valóság és történelmi színtér A bukolikus táj rendszerint nem nyer konkrét geográfiailag meghatározható arculatot, illeszkedik a virtuális Árkádia toposzrendszeréhez. Ezt jól láthattuk a locus amoenus toposzrendszerének felvonultatásakor: az előszámlált jegyek mind a lelki nyugalom, belső béke kifejezésére szolgáló jegyek, melyek tényleges meghatározottsággal nem bírnak. A barlang kezdetben a biztonságos elzárkózás, az álom színtere, később azonban a veszélyé és a halálé: míg az első esetben a konkretizálás igénye sem léphet fel, a másik esetben csak allegorikus támpontokat kapunk (Nápoly? Aversa?), melyek a történelmi referencialitást kódolhatják. Faunus a zord szakadékok és meredélyek szerelmese volt, mint megtudjuk Pamphylustól, ám itt is csakis karaktervonásokról van szó (vakmerőség, merészség, erénykereső kihívások, hímévre törekvés) és nem geográfiai vonatkozásokról: a metatáj jelleg egészen Meris elbeszéléséig uralja a terepet. Ez az, amit Iser „eszményített Tájképnek” nevez, mondván „az eszményített Tájkép a természet olyan reprezentációja, amely elkendőzi a reprezentáció mibenlétét (vagyis azt, hogy valami mást helyettesít)”.25 Argus pásztor, azaz Anjou Róbert halálának leírásakor szembesülünk először földrajzi értelemben is behatárolható fogalmakkal, melyek azonban cikáznak a görögös mitológiai referen- cialitás (pl. Nysa, Amphrysus) és a valósnak ható, ám valójában az antik földrajz szabályaihoz igazodó tudós környezetrajz (az ikertenger leírása, Dél-Itália leírása, a Pelorum, azaz Capo di Faro említése) között. Jelölt és jelölő tehát még e megszorításokon belül sem törvényszerűen hagyományos viszonyban áll egymással. Magyarország megidézése is először ilyen megközelítésben jelenik meg. Nagy Lajos Tytirus képében tűnik fel, aki Visegrád szikláján (az akusztikus képzetek és hatások kifejezőkészségéhez illeszkedve) sír: „...Séd postquam Tytirus ista cognovit de rupe cava que terminat Hystrum, flevit...” Azonnal bosszúhadjáratot szervez Nápoly ellen, sereget toboroz (nyájőrző ebeket és ökörhajcsárokat hív), hogy bosszút álljon a farkason és a szőke oroszlánokon (Johannán és környezetén). Nagy Lajos valóságos herculesi egót kap, mint ahogy azt a mitológiai oroszlánok is sejtetik. Már Itáliában jár, hozzájuk csatlakozott Faunus is. Explicit módon végül Palemon lokalizálja először a tulajdonképpeni aktuális tör
