Irodalmi Szemle, 2010

2010/1 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Faunus

Faunus

75

ténéseket: „Calcidicos hystrosque refers. Quid, queso, tenenti / Eridanum secus ar- va queunt inferre laboris?”. A calcidicusok Calcidia, azaz Nápoly lakói, a hystrusok Pomponius Méla szerint az Istemél lakók, azaz itt konkrétan a magyarok. Kiderül tehát, hogy az árkádikus táj az Eridanus fövenyeinél van, s Meris megerősíti a pásztort, hogy Tytirus épp erre halad. Faunus csatlakozását a dombok felett kavargó por is jelzi. Pamphylus Faunus örök kihívásokat kereső jellemét méltatja, majd előre látja a jövőt, melyet talán maga a jósló Faunus isten súgott meg neki álmában a lát- szattespedés színhelyén, a barlang üregében, s csak most, Meris elbeszélésének bevégeztével vált világossá. Megjósolja, hogy Testilis Hesperusé lesz. A Hesperus a szóból fakadó etimológia nyomán a nyugatra, jelen esetben a spanyolokra utal. Hesperus más vélekedés szerint konkrétan Albomoz kardinálist jelenti, aki 1359- ben elfoglalta Cesenát, melyet Ordelaffí felesége, Cia degli Ubaldini, azaz Testilis hősiesen védelmezett. Palemon a gnómákhoz menekül, hitet tesz az ifjak odüssze- uszi alapkaraktere mellett, s maga is csatlakozik a magyarokhoz és Faunushoz, vagyonát pedig - Crisis neve beszélőnév,26 versben is ennek megfelelően a vagyont testesíti meg - barátjára bízza.

Boccaccio idil(költészete a maga egyértelműségre törő megfejthetetlensé- gében is impozáns, sok tekintetben az ókor folytatója, sok tekintetben pedig annak megtagadója is: ez utóbbi kivált a közhelyszámba menő toposzok kiforgatásában, a sémák elbizonytalanító ellentétezésében, a tulajdonnevek mozgó, „időutazó” jelentéssel való felruházásában mutatkozik meg. A Faunus mindamellett, hogy egy bizonyos történeti valóság fiktív valósággá való transzformálódása, olyan költői provokáció, mely a teljes idillhagyományt hívta ki maga ellen és a maga érdekében.

JEGYZETEK

1 RÉVAY József, Boccaccio hetedfélszáz éve (A Dekumeron magyar fordításai), Helikon 10 (1964), 126.

2 Vő. pl.: Zoltán RÓZSA, La presenza del Boccaccio nella vita letteraria ungherese = II Boccaccio nelle culture e letterature nazionali a cura di Francesco MAZZON1, Firenze, Olschki, 1978, 427-435.

3 Annalecta recentiora ad históriám renascentium in Hungária litterarum spectantia cum commentariis edidit Stephanus HEGEDŰS, Budapestini, 1906, 21.

4 Giovanni BOCCACCIO, Az istenek leszármazása = KOLTAY-KASTNER Jenő, Az olasz reneszánsz irodalomelmélete, Budapest, Akadémiai - MTA ITI, 1970, 82.

5 Vő. pl. Andrew V. ETTIN, Literature and the Pastoral, New Haven - London, Yale University Press, 1984. A műfaj reneszánsz artikulációit és technikáit remekül összegzi: Enrico CARRARA, La poesia pastorale, Milano, Vallardi, é. n.

6 Hegedűs kiigazítja Heinrich Gusztávot, aki 1882-ben megjelent Boccaccio-monográfiájában csak a IV-VI. eclogát tartja magyar szempontból fontosnak.

7 Giorgio Bemardi PERINI, Introduzione = Tutte le Opere di Giovanni Boccaccio a cura di Vittore BRANCA, Milano, Mondadori, 1994, 695-696. (Boccaccio latin költeményeit Perini kiadása alapján idézem.) Boccaccio Martino da Signahoz írt levelében így jellemzi az első két eclogát: „De primis duabus eglogis seu earum titulis vei collocutoribus nolo eures: nullius enim momenti sunt, et