Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (1) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
A magyar sors és a szülőföld hűségese... (1) 43 Korainak tűnt ez idő tájt a Fábry által emlegetett „szlovákiai magyar regény” fikciója is. „Egyetlen regénytől várni a szlovákiai magyar sorskérdések ábrázolását, talán nem is erőnlét kérdése (...) Az elvárás csak úgy lehet igaz, ha azt mondjuk, a korszerű és jó regény - a szlovákiai magyar regény!”.(...) Duba egyébként is „úgy válik regényíróvá, hogy előzőleg a kisebb epikai műfajok tűzkeresztségén esik át. Sza-badesés (1970) című regényét „saját anyagból” írta, a „kulcsregénynek” számító mű-ben jól sikerült korrajzzal találkozunk, a nemzetiségi sorsproblémák azonban inkább csak háttérként szerepelnek, a fő hangsúly a regényhős kalandjaira esik. Novellái egyik csúcsteljesítménye az Ugrás a semmibe (1971), illetve a Vajúdó parasztvilág (1974).15 Duba Gyula kötetei, a korábbiakat is beleértve (a Szemez a feleségem, 1961; Na, ki vagyok?, 1965; Baj van a humorral, 1967; Az elrabolt taliga, 1980; Káderezés a (zseb)Parnasszuson, 1981) igazi irodalmi élményt adtak, és (többségükben!) sikeresek voltak. Azt jelezték, hogy Duba Gyula kiváló érzékű humorista, müvei témájukban és formai megoldásukban is gazdagok, változatosak. Jó érzékkel képes kiemelni az emberben és az életben lappangó visszás tüneteket, s ezeket a humor adta formai lehetőségek kiaknázásával csak fokozza. Az „örök témák” mellett (házastársak házsártosságai, pincérek válogatott ötletei stb.) arra is törekszik, hogy a társadalmi élet visszásságait állítsa görbe tükör elé, ötletesen és igényesen. A politikai szatírák és humoreszkek is Duba tehetségét, írói adottságait dicsérik. Nem az olcsó közhelyek vagy a helyzetkomikumok dominálnak írásaiban, hanem a gondolatiság. A „viccben tréfát nem ismerő” klasszikus, Karinthy Frigyes elvéhez igazodott, és megszívlelte a ridendo dicere verum - a nevetve kimondandó igazság - társadalmilag indokolt szerepére figyelő „nagymester” példamutatását is. írásait az alkotás felelőssége és a művész kézjegye egyaránt hitelesítette. Szemez a feleségem címadó humoreszkje Duba legjobb írásai közé tartozik. A látszólag naiv témát, a női gyengeséget, hiúságot kipécéző humorista a „Muszáj neked visszanézned? ” gondolatára építi történetét, szellemes, igényes és ötletekben kifogyhatatlan módon, meglepő szójátékokkal, tömény bölcselkedéssel szinte a lehetetlenségig fokozza történeteit. A „szép Piriké” története is szellemes, ötletekben gazdag. A panaszos férj vallomásából derül ki, hogy ki mindenki „tolta be magát” kacérkodó felesége „tekintetének sugarába”. A gyanakvó férj szerint Piriké a „csontvázsovány, sárga vigyorgó” kaszás emberrel is szemezett, mielőtt örökre lehunyta volna a szemét. Bizarr ötleteivel, meglepő, fordulatos történeteivel egyértelművé teszi, a „humorista érettségi tételeit” (féltékenység, fogyókúra, modem divat, közlekedés, albérlet stb.) kitünően tudja, ezért a „vizsga”, az új kötet sem okozott számára gondot, meglepetést. A kispolgárt is mindenütt megleli, üzletben, kávéházban, hivatalban. A humor és a szatíra esetenként jellegzetesen egymásba olvad, jó érzékkel kezeli a komikus eszközöket: tudja, hogy hatásuk annál erősebb, minél nagyobb és természetesebb a komikumot kiváltó ok. Példaként a bizarr gondolattársításokra jellemző Színes harisnyákat, a kedves témájú, látszólag bárgyú Utcai ismeretséget,
