Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fónod Zoltán: A magyar sors és a szülőföld hűségese... (1) (Duba Gyula szépprózai munkássága)
A magyar sors és a szülőföld hűségese... (1) 41 kéztetéséről”) vitára alkalmat adó téma, lényegében félresikerült novella. Duba jelentkezését ennek ellenére „az antológia egyik jóleső pluszaként“ értékeli. „Az igazi Dubai a novellaíró fogja jelentem, és nem a humorista. A Duba-humorban mindig éreztem valami hozzáadást, idegenséget, feloldatlanságot. A novellaíró Dubánál a humor - Duba alapattitűdje - magasabb hatványon jog jelentkezni: az iróniában, e legfegyelmezettebb és legtudatosabban ítélő hangvételben. Gondoljunk a nagy példára: Thomas Mannra!”'1 Valljuk meg, sokak számára „lózungnak” tűnhetett ez a „felértékelés”, az idő a- zonban Fábryt igazolta. Duba Gyula munkásságát Turczel Lajos is értékelte. Véleménye ugyan eltért Fábryétól, a lényeget tekintve azonban biztatónak mondta a Jövőképet”. „A humor és a szatíra területén a csehszlovákiai magyar irodalom jelenlegi szakaszában Dubának nincs egyenrangú versenytársa” - írta Turczel Lajos. A Fábry és Turczel által képviselt „próféciát” Duba Gyula a Szemez a feleségem (1961) című kötetével igazolta. Meggyőződéssel vallottam magam is: „Duba írásainak nem kis erénye, hogy gazdaságosan bánik a nyelvvel, nem írja túl ötleteit, színes és egyéni gondolat- társítással jut el a csattanóig. Stílusában nem a feltűnőt, hanem a megfelelőt keresi, azzal a tudattal, hogy az igazi pontosság nem a helytálló szó, hanem a helytálló fogalom. A szavaknak csupán szerephordó szolgálatot juttat. " Nem volt kétségünk afelől, hogy a humor és az élcelődés előbb vagy utóbb átadja a helyét a novellának, illetve a prózairodalomnak. A Szemez a feleségem című kötetben az Ancsi és Jancsi című novella életképe a „váltás kimunkált kényszerével” jelezte, hogy az „irányváltás” már a „kertek alatt” van. Jelzésszerüek voltak számunkra azok a megoldások is, melyek „a novella gyors, szaggatott előadásmódját” választva „tarkították a felvillanó epizódszerű betoldásokat”. Duba írói fejlődésének ,jó jeleiről adott tanúságot, kibontakozó művészetéből ízelítőt” a Tükrök, illetve az Egerek és emberek címmel megjelent novellája is, melyek megerősítették, elérhető közeibe hozták a „váltást.”13 Duba Gyula humoreszkjei innentől kezdve újságok, folyóiratok hasábjain jelennek meg, és többségükben a diákcsínyeket meg a társadalmi élet fonákságait tűzték tollhegyre, esetenként az „elsőszülöttség” jegyeivel. Ma már, fél évszázad múltán, persze szürkébbek, erőtlenebbek ezek a szatirikus „képecskék”, karcolatok, még akkor is, ha ezekre a „szüleményekre” ma már felesleges is mentségeket keresni. Közel egy évtized leforgása alatt Duba Gyulának hét kötete jelent meg. Többségükben humoros írások (humoreszkek, karcolatok, szatirikus elbeszélések) és persze novellák, elbeszélések (Csillagtalan égen struccmadár, 1963; Delfinek, 1966). Helye, rangja, elismertsége az egyetemes magyar irodalomban is évről évre erőteljesebb lett. Évtizedek peregtek le a homokórán, és jobbára sikertörténetként jegyzik az általa megtett utat. Lehetséges, hogy Fábry számára a novellánál kezdődött az irodalom, s ítéletében ezért volt szigorúbb a humorista tevékenysége megítélésében. Duba Gyula első elbeszélése, az Ancsi és Jancsi című (1960) — vélhetően a novel-
