Irodalmi Szemle, 2010

2010/1 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Faunus

Faunus

73

természetessége eleven kontrasztot alkot Testilis panaszával: „femina sum”. Miért tartotta Bocaccio fontosnak a férfi-nő polarizáció beiktatását az ecloga nagy ellentéteinek sorába? Nyilván a tipikus reláció (védtelen nő, odüsszeuszi karakterű férfi) későbbi destruálása miatt Johanna és Endre viszonylatában. Anjou Robert Endrére bízta a nyáját, aki óvatlanul egy terhes farkas barlangjába merészkedett: a terhes farkas Nápolyi Johannát jelenti. Anjou Róbert Nápolyi Johannára hagyta a birodalmát, akit már lány korában Endréhez adtak feleségül. Bocacccio Endre meggyilkolását, rejtélyes halálát egy vadászkaland kudarcaként ecseteli. Endre, mint magától Boccacciótól is tudjuk (De casibus, 9, 26), aversai várában tartózkodott a királynővel, és miután elhagyta a szobáját, megfojtották. Tetemét a kert egyik ösvényén találták meg. Ezt részletezi a bukolikus hangnem érvényesítésével, pásztori átiratban a költemény is:

„Ast moriens silvas iuveni commisit Alexi, qui cautus modicum dum armenta per arva trahebat in gravidam tűm forte lupám rabieque tremendam incidit, inpavidus nullo cum lumine lustrum ingrediens, cuius surgens sevissima guctur dentibus invasit, potuit neque ab inde revelli donee et occulto spirasset tramite vita.” (83-88)

Alexis a fiatal magyar Endrére utal, akit Boccaccio a fiatal és szép pásztor antik toposzaival ábrázol vergiliusi nyomdokokon (utalás a második ecloga Alexisére). A Testilis-Faunus viszony nemi detremináltságnak látszó viszonya itt megfordul: a házasságban is kiszolgáltatott férfi ráadásul a kalandor nő agresszivitásának áldozata lesz. Épp e központi polarizáció és annak kifordítása biztosítja Boccaccio eclo- gájának dinamizmusát. A nyájat veszélyeztető farkas támadásának közhelye így válik izgalmas allegóriák forrásává.

Meris éneklésre bírásának témája szintén vergiliusi közhely, akárcsak a dra- maturgiailag jól előkészített érkezése (épp Palemon mondanivalójának elfogytakor érkezik, látszatra ugyan váratlanul). Boccaccio itt is állatszimbolikát alkalmaz: a tücskök (dilettáns versfaragók, talpnyaló udvari poéták), a kányák (a politikai ügyeskedők), a hollók (a művészetpártoló hatalom holttetemén élősködő haszonlesők) zaja nem enged teret a költészetnek. A városból jött Merist Pamphylus rusztikus válasza ébreszti rá a két világban kétféle módon működő költőszerepre: az udvari poéta hízeleg, hatalmi-akamoki kényszernek engedelmeskedik, amennyiben nem talál megfelelő mecénásra, ezzel szemben a bukolikus pásztorköltő Mopsusnak, a Múzsáknak dalol és a csillagos égnek. Pamphylusnál a kanászok az udvar elöljárói lesznek, illetve az államférfiak megtestesítőjévé válnak, a pásztorok, azaz a költők ellenpárjaiként jelennek meg. A hollók elűzése a müpártolás megújulásának allegóriája. Meris, azaz Checco Rossi biztosítja az átjárást a két világ közt. Az ő elbeszélése