Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TANULMÁNY - Csehy Zoltán: Faunus
72 Csehy Zoltán tozást Bocacciónál Testilis hangja, Petrarcánál a vihar megjelenése, a nap eltakarása jelenti: míg Petrarca számára a látványképzetek, Boccaccio számára az akusztikus vonatkozások válnak a költői kidolgozás leglényegesebb eszközeivé. A történelmi referencialitás közös: mindkét költemény az Anjou Róbert utáni állapotokat és Endre halálát dolgozza fel, s Boccaccio nyilván ezt evidensen érzékeltetni akarta a pásztori hangok ilyetén összefonódásával. Argus Roberto d’Angio, azaz Anjou Róbert, nápolyi uralkodó, Petrarca egyik támasza volt. Boccaccio Petrarca nyomán nevezi őt versében Árgusnak, mivel Petrarca második eclogájában is így szerepelteti őt uralkodói éleseszüsége és ébersége miatt. Az ezer nyáj mitológiai referencialitásként csapódik Boccacciónál Argus személyéhez, és a gazdagságot jelöli a bukolikus költészet eljárásainak megfelelően, az időjárás dolgaiban való jártasság, és még jó néhány látszatra pásztori tulajdonság a főpásztor, azaz a király uralkodói erényeit emeli ki. A költő a királyt Apollóhoz hasonlítja, aki az Amhrysus folyónál Admetus gulyáit őrizte: ez a technika szintén visszacsatolás Petrarca Árgusához, aki Anjou Róbertét egyenesen a nappal azonosítja, melyet a vihar 1343. január 20-án takart el véglegesen. A Bocacccio-költemény hangja tehát a pásztori univerzum sokszólamúsá- gát közvetíti, mely Testilis hangjának különféle külső és belső hangokat egyaránt megidéző költői interpretációjává válik. Allegorikus zoológia - a bukolikus környezet benépesítése Testilis hangjának konkrét megidézése fokozza az enigmát, a megfejthető- séghez ugyan látszatra több támpontot ad, de ez a bőség még inkább elbizonytala- nító. Testilis Faunushoz intézi a szavait, azaz az idézet egy interakcióból ragadja ki és teszi saját szöveggé. Faunus medvevadászatra hivatkozva elhagyja Testilist, aki a bukolikus szféra állatvilágát hívja segítségül a pánik kifejezéséhez. Testilis gyönyörű ellentéttel él, mely a bukolikus világ veszélyeztetettségét és gyöngéd szépségét egyaránt kifejezi: a gyermekek gödölyékkel játszadoznak, miközben allobrox farkasok ólálkodnak mindenütt. Ha a történelmi referencialitás mentén kíséreljük meg az olvasást, kiderül, hogy a medve Nagy Lajos magyar királyt és csapatát jelöli és a nápolyi bosszúhadjáratra céloz. Faunus, azaz Francesco Ordelaffi csatlakozni készül Lajos csapataihoz. A medve Janus Pannoniusnál is Magyarország jelképe lesz. Az allobrox farkas falka Astorgio di Durfort csapatát jelöli, mely az akkor Avignonban székelő „francia” pápa érdekeit képviseli. Testilis legyen bár anya, város, tartomány vagy épp az egyház maga, a bukolikus idill féltésének hangja, melyet Faunus ereje és hatalma hivatott védelmezni. Az ebek, melyekre Testilis hivatkozik, Francesco Ordelaffi csapatait, azaz Forlé (valamint Forlimpopoli és Cesena) seregeit jelképezik. Ordelaffi két fia nem tudta megakadályozni a pápai sereg garázdálkodásait. A gödölyéket védő ebek küzdelme a farkasokkal kilátástalan: a medve követése („ursos quid sequeris montana per ardua, Faune?”) Testilis szemében felelőtlenség. A Pamphylus jellemzésében rajzolt frappáns Faunus-portré maszkulin
