Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Grendel Lajos: Négy hét az élet (Regényrészlet)
26 Grendel Lajos vagy ami ennél is rosszabb, félreértené a mondanivalóját. Boženka rajongva szerette a szüleit, Jankovič atya minden szava szentírás volt a számára, a világ dolgai fölött pedig a romantikus lelkek rózsaszín túlfűtöttségével és a születése pillanata óta kényeztetett gyermek felületességével ítélkezett. Azt túlzás lenne állítani, hogy a mozi volt az otthonuk, de Hugó se előtte, se azóta nem koptatta annyiszor mozitermek székeit, mint abban az egy esztendőben, amikor Boženkának csapta a szelet. Szolgálati lakására nem vihette föl a lányt, mert másnap mindenki erről pletykált volna a városban, és a hírbe hozott Boženka ezt a szégyent nem bocsátotta volna meg neki. A mozi viszont legitim találkahely volt, elég nyilvános ahhoz, hogy ne lehessen átlépni az illedelmes viselkedésnek bizonyos határait, viszont az íratlan közmegegyezés nem tiltotta, hogy a moziterem homályában egymáshoz bújhassanak vagy csókolóddzanak. A mozinak egy régi, meglehetősen lepattant egyemeletes épület adott otthont, mindjárt a plébánia szomszédságában, amitől Boženka gyakran vélte lelki szemei előtt látni Jankovič atya arcát és fürkésző tekintetét. A ház már tegnap előtt megérett a felújításra, de a város kasz- szájából minden évben másra kellett a pénz, s abból amúgy is évről évre kevesebb volt. A mozi ritkán telt meg, a moziba járás akkortájt ment ki, úgy látszik, végleg a divatból. Hugó a filmek többségét unalmasnak találta, Boženka azonban mindenevő volt, a melodrámákon könnyezett, a vígjátékokat végigkacagta, a krimiket Hugóhoz bújva, szívszorongva végigizgulta, a komolyabb filmek pedig elgondolkodtatták. A filmkészítők és forgalmazóik olyannak álmodhatták meg az ideális nézőt, mint ő. Azt a bizonyos, csak tizennyolc éven felülieknek engedélyezett filmet, amely elindította a lavinát, valamikor az ősz elején vetítették, s a következő napon felsőbb utasításra már le is vették a műsorról. Olasz film volt, vagy talán francia, hogy miről szólt, arra Hugó nem emlékezett már, filmdráma volt, az biztos, tele brutális jelenetekkel és olyan képsorokkal, amelyek a pornográfia határát súrolták. A testi szerelemről Boženka hallott vagy olvasott már egyet-mást, s talán a képzelete is megmozdult néha ebbe az irányba, de a valóságban most látott először „olyat”, s amit látott - két pucér test rángását egy szénakazal tövében a holdfény kékes megvilágításában —, oly mértékben feldúlta, hogy egész testében reszketett, s vele reszketett még a szék is. A jelenet sokkoló hatását fokozta, hogy a rendező mindenféle előkészítés vagy felvezetés nélkül vágta be két nappali jelenet közé, így az villámcsapásként érte a nézőt, még a tapasztaltabbat is, nemhogy az élet nyersebb dolgaiban teljesen tapasztalatlan Boženka-féle finom teremtéseket. Ráadásul a jelenet nélkülözte a romantika cukormázát is. „Kefélés volt az a javából! Gyengédség és mélyebb érzelmek nélküli. Gimnasztikára csupaszított üzekedés. Nem csoda, hogy any- nyira kiborította Boženkát!” Hugóra viszont az összefonódó meztelen testek látványa ellenkező hatást tett, s ettől nemcsak a félénkségét veszítette el, hanem az eszét is. Vakmerő tettre ragadtatta magát. Megfogta a lány térdét, s tenyerét lassacskán fölfelé csúsztatta combjának ívén. Boženka nem tiltakozott, s ettől Hugó vérszemet kapott. Amig aztán a másodperc következő törtrészében nem hasított éles fájdalom a kézfejébe. Boženka olyan erővel csípett belé, hogy feljajdult. Megdöbbenés, harag és ke-
