Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek (3) Beke György
16 Pomogáts Béla növekvő község (valamikor város) életéről, gondjairól. Ugyanígy értett szót a zilahi líceum magyar és román tanáraival, a szilágycsehi könyvesbolt eladóival, a sar- masági lignitbánya munkásaival, vagy éppen Márton Gyulával, a kolozsvári egyetem nyelvészprofesszorával, aki a Szilágyság magyar nyelvjárásával foglalkozott, Gratian C. Marcus nyugalmazott közgazdásszal, aki Szilágy megye története után nyomoz. Ezekből a beszélgetésekből világlik ki a táj és népe jövője: a krasznai kiskertek zöldségtermesztése, a mezőgazdasági szövetkezet állattenyésztési tervei, a zilahi üzemek fejlődése vagy sarmasági lignitbánya növekvő termelése, ezek formálják majd a táj változó arculatát, ezek alakítják népének életkörülményeit. Természetesen a riporter a magyarság helyezte, gondjai, a román-magyar együttélés köznapi alakulása iránt is érdeklődött. Erre is Ady példája biztatta, éppen a Szilágyságban, e vegyes nemzetiségű vidéken, amely a partiumi magyarságnak mindig is történelmi otthona volt. „A Szilágyságot - olvassuk - nagy küzdelmek és nagy találkozások földjévé tette a történelem. Ady Endre erről a tájról vitte magával később beérő jakobinus hitét, hogy a magyar, román, szláv bánat - mindegyre egy bánat, közös sors.” Ezért bővítette ki Веке György kutató-nyomozó munkájának körét a magyar és a román nép történelmi és kulturális találkozásainak bemutatására. Eminescu és Alecsandri verseinek első magyar fordításával foglalkozik, Laurentiu Branról és Ion Badescuról ír, akik úttörői voltak a két nép kulturális közeledésének még a századfordulón. Simion Bamutiut idézi, aki a népek egyenlőségét hirdette az 1848-as forradalom idején: „A jog törvénye nyilvánvalóvá teszi, hogy minden embernek vagy népnek, mint az élőlényeknek mind, joguk van élni ezen a földön... és ez a jog nem illeti meg jobban az egyiket, mint a másikat, egyik népet inkább, mint a másik népet, hanem e tekintetben minden ember és minden nép egyenlő...” Ezt a történelmi üzenetet, a jogegyenlőség örök érvényű vallomását is a Szilágyság múltja sugallta, mindez azt a célt is szolgálta, hogy a kisebbségi magyarok bátran támaszkodjanak a jogegyenlőségnek ezekre a hagyományaira. Országjáró útjai során e szép hagyományokat idézte és ébresztette Веке György, számára a tudósítás, a riport nemcsak kedvvel végzett munkát, hanem etikus felelősségvállalást is jelentett. A szilágysági irodalmi riportsorozat egy nagyszabású írói vállalkozás igény- bejelentése volt, Веке György szociográfiai-irodalmi riportjaiból lassanként az erdélyi magyar tájak teljes történelmi, társadalmi és kulturális képe bontakozott ki, olyan írói munka, amellyel csak Orbán Balázs klasszikus székelyföldi „leírása” vethető össze. A riportsorozat második kötete: a Nyomjelző rokonság (1978) a Fehér megyei, a Búvópatakok (1980) a beszterce-naszódi, a Boltívek teherbírása (1983) a máramarosi és szatmári, az Itt egymásra találnak az emberek (1984) a bihari vidék és az ott élő magyarság életét örökítette meg. Nem csak a magyar többségű vidékeket, a szórványokat is bemutatta, hiszen Erdélyben a múló évtizedek (vagy évszázadok) során olyan tájakon, például a Maros mentén is szórványhelyzetbe került a magyarság, ahol korábban többséget alkotott. Vonatkozik mindez а Веке György
