Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek (3) Beke György
12 Magyar irodalom Romániában POMOGÁTS BÉLA Erdélyi arcképek (3) Веке György Az erdélyi magyar irodalomnak mindig voltak olyan „példaemberei”, akik széles körben és igen eredményesen vállalták a nemzeti közösség önismeretének és öntudatának szolgálatát - a mögöttünk maradt évtizedekben (mások mellett) ilyen volt a nagyhatású író, riporter, szociográfus és publicista Веке György. A Háromszék megyei Uzonban született 1927. augusztus 3-án és Budapesten halt meg 2007. január 20-án. Tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban és a kolozsvári egyetem magyar tanári szakán végezte. írói pályája igen korán indult, tizenhat éves korában jelent meg első írása Finnek a Székelyföldön címen az Ifjú Erdély című lapban, ennek állandó munkatársa volt. 1947-ben Meghalt a mese címmel jelent meg első elbeszélése. 1945-ben a Népi Egység című lapnál, 1946-ban a Falvak Népénél, 1947-től a Romániai Magyar Szónál, illetve az Előrénél dolgozott, a Művelődés szerkesztőbizottságának tagja volt. Évekig élt Bukarestben, 1973-ban költözött Kolozsvárra A Hét főmunkatársaként. Igen szorgalmas és találékony riporterként járta be Erdélyt, a moldvai csángó falvakat, emellett a bukaresti magyarság élettörténete is az érdeklődési körébe tartozott. A román főváros magyarságát személyes tapasztalatok nyomán ismerte, ezeket a tapasztalatokat egészítette ki szorgalmas kutatómunkával, így tárta fel a város magyar szórványának, elsősorban a szabadságharc után román földre került emigrációnak a történetét. Ezt örökítette meg Koós Ferenc bukaresti református lelkész Életem és emlékeim (1971) című önéletírásának közreadásával, a Veress Sándor tolla és körzője (1976) és a Kossuth-emigráció Bukarestben (1998) című müveivel. A Regátban letelepedett magyarok másik, sok évszázados múltra visszatekintő népcsoportja a csángó, az ő életüket és történetüket az írónak egész sor munkája örökítette meg, így a Magunk keresése (1972) és Feketeügy (1974) című köteteiben, majd mintegy összefoglaló igénnyel a Csángó passió (1988) című beszámolóban. Ez a könyv a korábbi csángó riportok mellett Mai kódex a moldvai csángó magyarokról című zárófejezetében mintegy összefoglalta a moldvai magyarokkal foglalkozó irodalom eredményeit, hivatkozva Petrás Ince János, Godó Elek,
