Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - Szúnyog Zsuzsa versei (tavaszi etűd, pacsirta, Na de, Rekviem)
4 ’'!>>■ '* • *. * ' ň5 '-, " C * Lf ”.'\ >r’i •-*" Szúnyog Zsuzsa versei i'&’H; ys '<■' ť л t"b ’ *ч» tavaszi etűd zöldfííselyem-szoknyáját jó szorosan kötötte magára a hajnal mint a néptáncos lányok s kilenckor felébredtek az alvó virágok ibolya szóródott szét a réten s beállt mintának a szoknyaszélen pacsirta a március valahogy nagyon hosszú volt — mondta a nő a március úgy általában mindig hosszú pedig jólesően szép és minden bújik elő a kemény tél után a könnyeim is s cseppé fújt üvegek gurulnak a padlón sután s a lakásból tegnap délután vidékre költözött a macska is érdeklődve szaglászta a nárciszok övezte kerti utat jobb lesz neki itt - mondta a férfi és a karjára vette a nő sápadtan állt kislányként kamillafőzettel borogatta öreg macskák begyulladt szemét és belül most ezt látta meg hogy itatja a legyengült kutyát aztán falvak bolyongtak körülöttük állóvíz mellé tűzött kócsaggal és városhatár ott kiszálltak az autóból áprilisi épphogy-csak-búzaföldön álltak a háttérben barnászöld dombok figyelték a két alakot álltak és hallgatták a pacsirtát két nappal később egy telefonbeszélgetéskor lassan újra negyvárosi módra hangolva de még mindig azt mondta a nő: egy-két hétig még úgy ellhallgatnám azt a pacsirtát és hozzuk vissza a macskát
