Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - Szúnyog Zsuzsa versei (tavaszi etűd, pacsirta, Na de, Rekviem)
Szúnyog Zsuzsa versei 5 Na, de mi lesz majd télen ha megfagy a rózsa s gubója üresen bámul a hóra s fagyott lesz ami szép volt sziromtalan kép forró-tüző hidegében karómerevség kifekszünk majd mi a hótakaróra és mi leszünk a hóban a rózsa Rekviem kora délelőttjét zörgi már a város s a villamosban még álmos utasok a folyóparti megállóban harmonikás fiú ugrik fel s mint egy konzervatóriumi vizsgázó diák meghajol és játszik ahogy ötven évvel ezelőtt apám játszhatott a házuk előtti kerítésen ülve s az este halkan fütyülte hozzá a dallamot vagy lehetne rizsporos parókájú művész a srác főúri paloták kertjében hajladozó pálmák alatt és kezet csókolnának neki és mondanák hogy minden az övé és mindent szabad... esetleg újgazdag parti-muzsikus akinél pezsgős a tus és mühattyúk éljeneznék a műtó partján és hozzá úsznának kis fekete műkacsák ez a fiú itt kéregét s a kattogásban szóló száll a kék rongy-ég felett
