Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Száz Pál: Ovi (3) (elbeszélés)
89 Száz Pál Ovi (3) (20 -22.) Semmi sem lehet végtelen messze. Gondolta. Elképzelte ahogy megépítenek egy ,jó hosszú létrát, nekitámasztják a felhőknek és felballagnak rajta. Vagy ha hosszítják a létrát, akkor felgyalogolnak a holdra. Aztán meg a csillagokra”. Ezt teljes képtelenségnek tartotta - mármint hogy valami a nagyon messzinél messzebb legyen, mondjuk végtelen távolságban. Inkább a szilvák a végtelenek. A kakukkosóra nem, mert megáll, ha nem húzzák újra meg újra le a vastobozokat a lánc végén. Bár az idő nem. Meg a szilvák se — akik már megkezdték az éredést, egy szem a sok között, egy éredést a kitudjamennyi közül - mert ha ki is vágják ezeket itt, attól marad még fa, amin tovább. Az egy mellé párt halkan a kikukkantó kakukk vakkant, amint kibukkan. A narancssárga eltünedezett a termekből. 23. meg érkezett végül a nap király udvarába hát láss csudát ott minden napfényből volt meg állott a kapu előtt gondolkodóba esett az udvarban lakik egy banya egy vén öreg asszony akiről sose lehet tudni hogy gonosz e vagy sem de öreganyámnak kell szólítani és ott az arany szilvát termő fa és fel kell jutni a leg felső toronyan ott vár tündér Hona semmi nem jutott eszébe hát mit volt mit tennie *** Én mindig tudok mindent, úgyhogy sokszor marha unalmas - hogy nem lehet felfogni. De vége lesz az ovinak, márcsak ennyit kell aludni és akkor vége. Aztán szünet van, vacakjó vakáció, aztán meg iskola. Az nemtom milyen. Biztos nem olyan mint az ovi, és aztán már nem is fogok idejárni. Szóval marhaunalmas merén- már mindenttudok. De már vége van és megyünk megint udvarra. Ó, már nincs is olyan meleg, és ó, barifelhők árnyat tártnak - türemkedik a nap, szüremkedik a fény. A kedvem pláne türemkedik, de jó, mert Manci kijelentette, hogy délutáni séta lesz - no nem nekünk. Nekik, és idejönnek. Az egész másik ovi! - mennyi ember. .. és ő. Ő ő ő. Hamarosan itt lesznek. Csak kis idő telik el, ki kell várni. Jönnek majd, mint a kacsák libasorban-lilasorban, a fondorlatos, kövecses úton. Micsnájjak addig is. Végigment a szilvás alatt. A nap lassan előtörekedett az elvonuló felhőförgeteg után. A lombok éles-ékes fénymintái szaladtak végig rajta. A kerítés tövéből kukucskált a kinti világ felé. Szemben, az út fölfelén apró ház bújt meg a tujafák mögött. Ilyen régi házakkal volt tele az egész utca. Mind ugyanolyan. Hosszú ősz-
