Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (2)
88 Kulcsár Ferenc Amikor Szókratész több mint kétezer évvel ezelőtt a Symposion híres éjszakáján elmondja filozófustársainak a gondolatait Erószról, illetve a Szerelemről, kifejtve, hogy a Szerelem a szépség utáni vágy, amire pedig vágyunk, az hiányzik belőlünk; vagyis a Szerelemből (Eroszból) hiányzik a szépség, következésképp Erósz nem isten, mert Isten nincsen szépség hiányában. Továbbá: a Szerelem (Erósz) nem boldog, mert csak az boldog, aki a Szépség birtokában van. Mi hát a Szerelem? Hiány! Hiány halandó és halhatatlan között; a halandó vágya a halhatatlanra, az ember sóvárgása Isten után, hogy a mindenség önmagával összeköttessék, s egy legyen és egész. így a Szerelem ínség és bőség ölelkezése, s e nászból születik a Szépség utáni vágy. Végül is, mondja Szókratész, a szerelmes lény a szeretett lény által a végső Szépség, azaz Isten, azaz a Szabadság előtt találja magát: a lelke a Lélekben, Istenben, Isten szépségében részesül, s mivel vele egynemű, ezért halhatatlan: nincs módja befogadni a másnemüt - a halált. íme, az istenségétől megfosztott Erósz, aki se nem szép, se nem boldog, most Szókratész által ismét felmagasztaltatik, azaz széppé és boldoggá lesz, mert eljutott a legfőbb ismerethez, Istenhez: ezért félje mindenki Erószt, a Szerelmet és dicsőítse mindenkor hatalmát. Igen, akinek megadatik, hogy a Szépségnek már ne az árnyképeit fogja fel, hanem az igazi, a végső Szépség előtt találja magát, annak „megadatik az istenfélelem, és ha az embernek egyáltalán megadatik: a halhatatlanság”. Jubilánsok köszöntése (az előtérben Fonod Zoltán és Tőzsér Arpád)
