Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (2)
86 Kulcsár Ferenc Valóban, manapság túl gyakran hangzik el a kánon szó, mintha valakik a magyar irodalom (melyik magyar irodalom?) megmentését várnák el a kánon, mi több, az aktuális kánonok emlegetésétől. „A magyar irodalom egyetemességét a posztmodem magatartás pillanatnyi kánonjai ugyan tagadhatják, de nem változtatják meg - állapítja meg Székelyhídi. - Ezek a mesterséges kánonok előbb-utóbb elenyésznek, érdemi vitára így alkalmatlanok. A magyar irodalom egyetemességének természetes megnyilvánulására épp azért van szükség, hogy mindezt a létével bizonyítsa. Nem másra, csak erre a megnyilvánulásra van szükség.” Mindezzel teljességgel egyetértek; jómagam is érzékelem ezt a bántó jelenséget, s el is mondtam már, némelyek - hogy képzavarral éljek - mindent túlharsogó „lantjukon”, az interneten pengetik világgá, hogy csak azok zsenik, akik őket is zseniknek ismerik el, Batu kánként elfoglalva a kánont, mint egykor a zsidók Kánaánt. Úgy is mondhatnám, klikkelve alakítanak klikkeket, kizárva - például - azokat a magyar írókat a magyar irodalomból, akik az istentelen, gazdátlan, gátlástalan 20. századot többek között úgy élték meg, mint a liberálisok, bolsevikok és nácik okozta tragédiát, népirtást, kitelepítést, disznóólba zárt anyanyelvet, s mindennek fájdalmas és egyben hiteles és érvényes hangot is adtak müveikben, szóval mindezeket igyekeznek kizárni az irodalomból, a költészetből, Petőfit idézve, abból a szentegyházból, mely nyitva áll boldog-boldogtalannak, mindenkinek, aki imádkozni vágyik, s ahova belépni bocskorban, sőt mezítláb is szabad. * * * 1941 nyarán Paul Eluard nagyon szerelmes volt. írni kezdett egy szerelmes verset, mely így indult: Kis irkalapjaimra Padomra és a fákra Homokra és a hóra Felírlak én О képek aranyára Harcosok fegyverére Királyi koronákra Felírlak én... Aztán a versírás itt megakadt, arra gondolva, hogyan fedje fel a szeretett nő nevét a vers folytatásában. De valami okból állandóan csak egy szó járt az eszében: szabadság. Ezért a szerelmes vers így fejeződött be: S ez egy szó erejével Kezdek el újra élni Hogy rád ismerjek s neveden Szólítsalak Szabadság.
