Irodalmi Szemle, 2010

2010/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (2)

81

;>vv;ЩЩ.rff'-iW-V|V.-^Х^У

Kulcsár Ferenc

ШЯЯШЯЛ

Gyöngyök és göröngyök (2)

(Napló)

Ha elvetődöm olykor a világ szívében ringatózó szülötte földemre, Szentesre, sosem mulasztom el, hogy fölkapaszkodjak a templomunk fölé ezer évek óta magasodó Hegyre. Az én Sínai-hegyemre, a szent Hegyre, amelynek gerincein gyermekkorom nyári reggelein kibontotta szirmait a vérvörös rózsa, a Nap, hogy beragyogja az embereket, a madarakat, a búzaföldeket, és érlelje apám zamatos borokat ígérő szőlőjét. Éjszakánként pedig az én szent Hegyem Tündérek hegyévé változott, mert a Tejútról minden éjjel tündérek szálltak alá, magukkal hozva a Hold ezüstlabdáját, játszadozván azzal sziklától szikláig.

Gyermekkorom óceánná dagadó tavában, őserdővé vadult dűlőiben, óriások lakta rétjein máig cápa- s medvecsontok, égig érő paloták romjai bukkannak elő. Hívogató szirénhangjukat nem fojtja el a fülbe öntött ólom, világokat túlharsogó szimfóniaként lüktetnek, mélyükön bűnt és feloldozást, poklokat és örökké kék eget rejtegetve. Emlékszem, itt lakott az Isten is, a falu fölé tornyosuló hegyen, sziklák hasadékaiban, aki hűvös alkonyokon a kertekben járt s a réteken, és szólongatott bennünket, az Éden mezítelen vadócait, a gyümölcsrabló kölyköket: - Hol vagytok? A- vagy talán ettetek a fáról, melyből tiltottalak, hogy arról egyetek? Nem mondtam-e apáitok apáinak, mindezt ne tegyétek, mert a rossznak rátok vágyódása vagyon?

Igen, itt telt el a gyerekkorom, ezen az örömökben és verítékben fürdőző földön, melynek világfája etetett és óceánja itatott. Suhoghatott élesre fent kaszája a világnak, óvott engem az Abaháza, a Láz, a Molyva, a Csomarét, a Kígyós és a Csukás, és óvtak az ég madarai, az ökörszemek, a búbos bankák, karvalyok, kuvikok, rigók és vércsék, mátyásmadarak, seregélyek, cinegék, barázdabillegetők, varjak és szarkák, fecskék, vadgalambok és gólyák, úgyhogy szívemben mindvégig szép aranyidő maradt.

S itt, e szent Hegyen teljesült be első szerelmem is. Máriát az ég küldte hozzám, hogy pásztoroljuk együtt a mindenséget; a mindenség persze ránk se hederített, tengerzett önnön bűvöletében, ringatva kolibriket és behemót naprendszereket. Ezért hát egy szép alkonyon - templom és temető két csillaga között - felmentünk a Hegyre, hogy a mohaszakállas sziklák hasadékaiban megszenteljük egymást. Mosolygott a Hold, a hegyoldal fütengerében kérődző, mozdulatlan kőállatok mindentudóan hallgattak, s a vén világ hegedült, szaxofonozott és furulyázott, mintha az öröklétben minden zene és tánc lenne...