Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
Pogány 61 újra festeni. Az ablakon túl, az éjszakai égbolton a hold éppen gömbölydedre hízott, és így tökéletes volt a megvilágítás. Jeremiás körülnézett a szobában, és sokáig kellett kutatnia az emlékei között, amíg rájött, hogy ez a szoba volt neki és a húgának a szobája. Angelo persze most nem volt ott mellette, hogy megkérdezze tőle, mi a fenének hozta őt ide. Hirtelen elhatározással elindult az egyik ajtó felé, ami emlékei szerint a padlásfeljáróra nyílt, ahol gyerekkorában annyi időt töltött, mert azt remélte, hogy a padlás titkos kincseket rejt. És ha ő módszeresen átkutatja a legeldugottabb zugot is, akkor övé lesz a kincs. Aztán persze mindig csalódnia kellett, és csak az anyját ejtette kétségbe, hogy megint milyen koszos. Aztán meg a retorziók se maradhattak el, amik az apjától kapott pofonok formájában érkeztek. A padlásra vezető lépcső most is pont ugyanúgy recsegett, mint gyerekkorában, és neki eszébe jutott, hogy az egyik lépcsőfok deszkája meg volt lazulva, pár centire is el lehetett mozdítani, és ő gyerekkorában ebbe a résbe dugta el a kincseit. Most nekiállt, hogy lentről felfelé haladva sorra ellenőrizze a lépcsőfokokat, hogy melyik deszka van meglazulva. Mindjárt másodjára eredménnyel is járt. Hozzálátott, hogy kihalássza, amit egykor oda rejtett. Nem volt könnyű dolga, mert a résbe, ahova akkor nyilván az egész keze befért, most csak a két ujját tudta bepréselni. Végül mégis eredménnyel járt, és kivett egy üveggolyót. Sokáig kedvtelve nézte a kicsi, színtelen üveggolyót, ami ma már semmiféle értékkel nem bírt a számára, de akkor olyan értékesnek találta, hogy ide dugta el. Aztán újra visszapréselte a két ujját, mivel úgy érezte, hogy van ott még más is. És kihalászta a második üveggolyót is. Ez már zöldes színben játszott, valahol a kék és a zöld szín határán. Sokáig kedvtelve forgatta az ujjai közt, és gyönyörködött benne, ahogy a hold fénye megtörik rajta. Próbálta felidézni, hogyan is kerülhetett hozzá a két üveggolyó, és csak arra tudott gondolni, hogy nyilván valami játékban nyerte a barátaitól. Aztán biztosan annyira értékesnek találta az üveggolyókat, hogy ide rejtette el őket. Később persze megfeledkezett róluk, és az üveggolyók itt hevertek harminc évig, míg ő újra fel nem fedezte őket. Az utcán fékcsikorgás hangzott fel, ahogy a ház előtt megállt egy autó, aztán ajtók csapódtak, végül pedig lábdobogás jelezte, hogy a házban járnak. Hirtelen Jeremiást egy zseblámpa fénye vakította el, majd egy ellentmondást nem tűrő hang kiáltott rá.- Feküdjön hasra, a kezeit pedig kulcsolja össze a tarkóján! Jeremiás engedelmeskedett a felszólításnak, és követte az utasításokat. Valaki durván hátracsavarta a kezét, és bilincs kattant a csuklóján, miközben végig a hátán térdeltek. Ekkor érkezett meg a rendőr társa szuszogva, mintha legalábbis tíz emeletet kellett volna másznia.- Főnök, megvan a kesztyűs gyilkos.- Hagyja Szabó, ez nem egy rohadt amerikai akciófilm, és maga se Brook- lynban van, hanem itt.
