Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
62 Százdi Sztakó Zsolt — De főnök, most olvastam a neten, hogy Brooklynban garázdálkodik a kesztyűs gyilkos. — És mégis, hogyan kerülne ide az a kesztyűs gyilkos? — Hát, ha forró a lába alatt a talaj... Jeremiás látóterébe most került be az öregebb rendőr, aki legalább ötvenéves és százkilós volt. A másik még mindig Jeremiás hátán térdelt, minek következtében úgy érezte, hogy rögtön beszakad a háta. Az idősebb rendőr meg is jegyezte: — Szállj le szerencsétlenről, mert kinyomod belőle a szuflát, mielőtt bevihetnénk. A rendőr végre leszállt a hátáról, és talpra rángatta. Jeremiás most került először szemtől szembe a másik rendőrrel, aki fejjel volt nála alacsonyabb, és még Jeremiásnál is véznább volt. A társa odalépett hozzájuk, és Jeremiás kezére mutatott, ami ökölbe volt. — Mi van benne? Jeremiás a rendőr orra alá tartotta a tenyerét, amin ott volt a két üveggolyó. A vézna felkiáltott. — Gyémántok, elkaptuk az ékszertolvajt! Az idősebb rendőr elvett egy üveggolyót Jeremiás tenyeréről, és megnézte, majd a földre ejtette. — Közönséges üveggolyó. — Kész James Bond — dohogott a társa -, a gyémántot is első pillantásra felismeri. Az idősebb ezt a megjegyzést elengedte a füle mellett. — Vigyük be! Nem akarom az éjszakát itt tölteni. Jeremiás csak a rendőrautóban döbbent rá, hogy milyen fáradt, és el is szundíthatott, mert arra rezzent össze, hogy a fiatalabb rendőr kinyitja az ajtót, és kiszállítja. Az őrszobán mindössze az ügyeletes unatkozott a pult mögött. Látszott rajta, hogy ő is aludt. A fiatalabb rendőr átadta neki Jeremiást, hogy zárja be a fogdába. Jubilánsok köszöntése (az előtérben: Hodossy Gyula és Tőzsér Arpád)
