Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
60 Százdi Sztakó Zsolt — Meglepi, hogy az anyanyelvén szólok magához? Tudja, én vagyok Őszent- ségének, a dalai lámának a tolmácsa, és amikor Őszentsége az önök országában járt, akkor tanultam meg a nyelvüket. Jeremiást megnyugtatta a magyarázat, és most a szobát vette alaposabban szemügyre. Egy európai ember számára a puritánnál is puritánabb volt, hiszen minden hiányzott belőle, ami Európában egy szobát otthonossá tesz. Nem tudta azonban, hogy itt, a Himalájában milyen egy átlagos szoba, és így azt se tudta megítélni, hogy ez milyen. — Az emberek a születésüktől a halálukig magukkal hordoznak egy értékrendet, amit a környezetüktől kapnak, és a legtöbben foggal-körömmel ragaszkodnak ezekhez az értékekhez, más értékeket képtelenek elfogadni, sőt, felháborodnak, ha mások más értékek szerint élnek. Mi ezt karmának hívjuk, és ezért tartjuk a nyitottságot a legnagyobb értéknek, hogy képesek legyünk elfogadni a másik ember karmáját. Szerencséjére a szerzetes nem várta, hogy bármit is mondjon, és a szobában hirtelen megjelent Angelo, mintha valami filmtrükk lenne. Jeremiás utoljára még de- líriumban hallucinált ilyet. Intett neki, hogy kövesse, és Jeremiás szó nélkül hagyta faképnél a szerzetest, aki továbbra is kedvesen mosolyogva nézett utána, ahogy a szobából eltűnt. — Sajnálom, hogy elkéstem - mentegetőzött Angelo. - Jöttem volna már előbb, de ugyanazokra az ostoba kérdésekre szóban kellett válaszolnom, amiket előzőleg már leírtam. Tudod, nálunk felsőbb utasítás a tökéletesség... Cserében, most elvisz-lek haza. Angelo ezt lelkendezve közölte vele, ennek ellenére Jeremiás csöppet se volt benne biztos, hogy haza akar-e menni? Látni azt a házat, ahol életének első tizenkét évét töltötte, és amiről majd harminc év távlatából már csak homályos képet őrzött. Tizenkét évesen hagyta el a szülővárosát, egy kamion rakodóterébe zsúfolódva, harminc szerencsétlennel, akik egy jobb élet reményében az embercsempészekre bízták magukat. Ő tulajdonképpen véletlenül keveredett közéjük, mert pont arra téblábolt, és sötét lévén, őt is felterelték a kamionra. Azután rájuk zárták az ajtót, és megkezdődött egy több száz kilométeres utazás, aminek a végén szélnek eresztették őket. Ekkor vette kezdetét az ő csöves pályafutása, amit történetünk elején néhány érzékletes példával igyekeztünk bemutatni. Most tehát Angelóval repült vissza a szülővárosába. Ha ebben a pillanatban látja őket valaki, összekapaszkodva, talán furcsa gondolatai támadnak a férfiszerelemről, de az angyalok, úgy látszik, nem ho- mofóbok. Megérkeztek, és Jeremiás egy kitört ablakú, üres szobában találta magát, a- hol még bútorok se voltak, és az egész úgy nézett ki, mintha épp most készülnének
