Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
Pogány 53 „Uram, mi ez, újabb megpróbáltatás? A Te szolgád túlságosan elbízta magát, és most a hitét próbálod meg?” A kiáltás akkor tört elő Jeremiásból, amikor egy beteget kénytelen volt úgy elbocsátani, hogy nem tudta meggyógyítani. Pedig mindent ugyanúgy tett, mint máskor. Ugyanazokkal a szavakkal könyörgött a beteg gyógyulásáért. Jeremiás akkor már harmadik hete gyógyított meg mindenkit, aki gyógyulásért ment hozzá. Még segítői is akadtak, akik szintén a közösségből kerültek ki, a nincstelenek közül, akik különösen büszkék voltak rá, hogy közülük, nincstelenek közül is kikerült valaki, aki méltó az Úr kegyelmére. Ő pedig nem győzte nekik magyarázni, hogy ez nem az ő érdeme, hanem egyedül az Úr kegyelme. Hogy vakok nyerték vissza a látásukat, némák szólaltak meg, bénák tudtak járni, halálos betegek gyógyultak meg. Mikor pedig erre feltették neki a kérdést, hogy akkor mégis miért pont őt választotta ki erre a feladatra, ő kénytelen volt beismerni, hogy nem tudja. Az Úr tervei ember számára kiismerhetetlenek. Most azonban mindennek vége, mert az Úr megvonta tőle a kegyelmét, és méltatlannak találta rá, hogy a nevében gyógyítson. Ez az egy kudarc, mintha semmivé tette volna azt a sok száz beteget, akit meggyógyított. És itt van a megoldás kulcsa, mert az Úr féltékeny Isten, aki nem tűri, hogy bárki kisajátítsa a csodákat, márpedig ő így tett. Hagyta magával elhitetni, hogy azokat a csodákat ő tette, ezért aztán így leckéztette meg. Ez volt az a nap, amikortól Jeremiás több csodás gyógyítást nem tett. Nehéz volt elfogadtatni az emberekkel, hogy nem tesz több csodát, mert az emberek igényelték a csodákat, amikor már semmi más reményük nem volt, ám Jeremiás rendíthetetlen maradt. Elhatározását még azok se értették, akik a legközvetlenebb munkatársai voltak, hát még a többiek. A bulvárlapok arról írtak, hogy a lufi kipukkadt, és próbálták úgy beállítani, mintha az egész csupán szélhámosság lett volna. Mintha a sok száz csodálatos gyógyulás meg se történt volna, amit még azok is kezdtek elhinni, akik meggyógyultak, mert szakértőket rángattak elő, akik elmagyarázták nekik, hogy a gyógyulásuk tulajdonképpen természetes folyamat, ami Jeremiás nélkül is bekövetkezett volna. Megpróbálták Jeremiást szemfényvesztőnek beállítani, aki kicsalja a tudatlanok pénzét. Csakhogy egyetlen gyógyult se mondta, hogy Jeremiás pénzért gyógyított, míg végül az egyik újságíró rátalált arra a nénire, akitől Jeremiás a ruháit kapta, és bár a néni azt mondta, hogy a megboldogult bátyja ruháit ő ajándékozta Jeremiásnak, az újságokban mégis úgy jelent meg, hogy Jeremiás kicsalta azokat a ruhákat a nénitől. Jeremiás kifelé tartott a vécéről, amikor összeütközött az ajtóban egy jól öltözött, szimpatikus fiatalemberrel. Kölcsönös szabadkozások, hogy kinek a hi-
