Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
Pogány 51 Az Úrnak szüksége van az olyan munkásokra, akik ismerik a másik oldalt is, mert ők hitelesebben tudnak a bűnről beszélni. Azok, akik a Sátán hatalmában voltak, megértőbbek azokkal, akik jelenleg is ott vannak. Mi másról szólna a tékozló fiú története, ha nem erről? A pályaudvarnak volt egy kis kápolnája, ahova betérhettek a hívők, hogy u- tazás előtt elmondjanak egy fohászt. Jeremiás ezt a kápolnát használta azzal a kis közösséggel, ami köréje gyűlt. Naponta kétszer jöttek itt össze. Hajnalban, amikor a Nap kelt, hogy együtt készüljenek fel az előttük álló napra, és napnyugtakor, hogy elmélkedjenek, és mindenki elszámoljon a napjával. Akadt, aki imádkozásra használta fel ezt az időt, más csak némán ült a pad- ban, és a leikével számolt el, hogy mi jót tett, és milyen gyarlóságai vannak. Ezeknek az összejöveteleknek nem volt semmiféle rituáléja, ezért mindenki a saját igénye szerint élte meg a hitét. A nincstelen hívek máig se tértek magukhoz a meglepetésből, amit Jeremiás pálfordulása okozott nekik, hiszen azelőtt ahhoz voltak szokva, hogy Pogány épp az ő számlájukra követi el a néha bizony nagyon durva csínyjeit. így aztán abban is csak egy újabb csínyt láttak, hogy elkezdett pont ellenkezőleg viselkedni, mint ami addig jellemző volt rá, és heteknek kellett eltelni, amíg Jeremiás viselkedése meggyőzte őket, hogy a változás valódi. Jeremiás nem prédikált, és nem szólította fel az embereket, hogy térjenek meg. Ő csak járt az utasok között, és ha úgy látta, hogy valakinek arra van szüksége, akkor beszédbe elegyedett vele. A ruháját is egy idős nénitől kapta, aki a testvérének a temetésén volt, és egy bőröndben az ő ruháit vitte haza. Azonban látva Jeremiás siralmas öltözetét, neki adta a bőröndöt. Hosszú idő után ez volt az első eset, mert eszébe jutott, hogy utoljára az anyja tett érte valamit önzetlenül. Amikor a néni felszállt a vonatra, bezárkózott a vécébe, és átöltözött az újonnan kapott ruhába. Bár a néni azt mondta, hogy a testvére olyan alkat volt, mint Jeremiás, de az ő sovány testén mégis lötyögött a ruha. Jeremiás mégis úgy látta, hogy ez a legszebb ruha, amit látott. Miután megborotválkozott, egészen emberi ábrázata lett. Tisztára úgy nézett ki, mint azok a térítők, akik a pályaudvarra jártak prédikálni, és ha kellett, ha nem, rád tukmálták az újságjukat. Jeremiás gyakran figyelte, hogy mennyire erőszakosak, az emberek mégis nagyobb bizalommal voltak irántuk, mint vele, aki szakadt mhában járt. Megesett, hogyha leült valaki mellé, az arrébb húzódott. Most nem fognak, gondolta elégedetten. Gyógyíts meg! A kérés váratlanul érte Jeremiást, aki egy csoport közepén állt, és az Úr
