Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
50 Százdi Sztakó Zsolt volna, és most levetítené, hogy szembesüljön azzal, aki volt. Hallotta az ar- tikulálatlan üvöltözést, ahogy imbolyogva járt, és az emberek úgy néztek rá, mint valami tébolyultra, aki az őrültek házából szabadult, és bármikor rájuk ronthat. Látta a szemükben a rettegést, hogy hozzá hasonlóvá válhatnak, és ezért kerülték, mint valami pestisest. Azok, akik próbáltak már leszokni az alkoholról, elmondták, hogy a krízis valamikor az ötödik nap környékén lép fel, amikor a szervezetből kiürül az alkohol, és fellépnek az elvonási tünetek. Elkezdenek izzadni, és halálfélelmük van. Az agy elkezd hallucinálni, és bekövetkezik a delirium tremens. О már két hete volt tiszta, de nála még nem jelentkeztek ezek a tünetek, és tudta, hogy nem is fognak, mert az ő lelkét immár az Úr birtokolja, és ez nagyobb hatalom mindenféle alkoholnál. Töle pár méterre egy nagy kört képezve ültek a halotti toron résztvevő barátok, és egy fiaska járt kézről kézre, ki tudja, hogy a hányadik ma éjszaka. A körből a harmadik próbálkozásra felállt Márkás, aki a nevét onnan kapta, hogy csak a márkás italokat volt hajlandó meginni. „Apancsot nem bírja a gyomrom.” Ahogy botladozva közeledett Jeremiás felé, az üveget tartó kezét előrenyújtotta, mintha kínálná, ám Jeremiás megrázta a fejét. Márkás végül elérte a falat, ahol aztán szép lassan összecsuklott, miközben valamit motyogott az újságírókról, és egy kiugrott papról. Szerette a vonatokat nézni, amelyek elhagyták a pályaudvart, és arról ábrándozott, hogy egyszer majd az egyiken ő is ott lesz, és egy nagyon távoli országba fog u- tazni. Régi vágya volt ez még az előző életéből, mert rémlett neki, hogy már akkor is ugyanígy, sóvárogva nézte a vonatokat, és legszívesebben elutazott volna valamelyikkel. Tett is rá kísérleteket, hogy egyre felkapaszkodjon, de a munkások mindig elzavarták, amikor meglátták a vágányok közelében. Sőt, egyszer még össze is verték, amikor túlságosan erőszakos volt. így aztán neki megmaradt az álmodozás. Persze, azóta a helyzet is megváltozott, ahova az Úr állította, neki ott kell szolgálnia Őt, és biztosra vette, ha egyszer azt fogja akarni, hogy máshol szolgálja, akkor azt is tudatni fogja vele. Most azonban itt kell terjesztenie az Úr igéjét, a nincstelenek között, hogy valaki közülük való tegyen tanúságot Róla. Ne kintről jöjjenek prédikátorok, akik csak leereszkednek hozzájuk, és ezt éreztetik is velük. Mert egy kívülről jött, aki hazamegy, és miután megvacsorázik, jó puha ágyban alszik reggelig, sose lehet egyenlő a nincstelenekkel. Ezt ők is érzik. Nehéz eljátszaniuk, hogy hitelesek. Ezért választott az Úr valakit, aki közülük való. És hogy miért pont őrá esett a választása? Amikor olvasta Pál megtérésének történetét, rögtön tudta, hogy róla szól. A keresztények üldözőjéből vált a kereszténység legnagyobb apostola, aki az egész birodalomban elterjesztette az örömhírt.
