Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Százdi Sztakó Zsolt: Pogány (elbeszélés)
Pogány 49 vaktyúk is talál szemet esete (alig telik el fél év, és a most még gyakornokként dolgozó L L lesz az ország vezető lapjának a főszerkesztője). így aztán még azon az éjszakán megszületett a sztori egy papról, aki gyerekkori szerelméért kiugrott a papi pályáról, de a lány halálos beteg lett, majd meghalt, és a hajdani pap beleőrült a fájdalomba. Csavargó lett, és évekig az utcán élt, de egy éjszakán megvilágosodott, és elkezdett prédikálni. Kinyomtatta a cikket, és elégedetten olvasta át. A női olvasók imádni fogják. Akár egy mexikói szappanopera. Másnap valóban címlapsztori lett a kiugrott pap romantikus esete, akiről még egy képet is közöltek, ahogy az emberek gyűrűjében prédikált. A nők pedig tényleg imádták a sztorit, úgyhogy naponta újabb részletekkel kellett előállni, amit a gyakornok éjszakánként megírt. A tulajdonosok is örültek, mert még soha nem fogyott így a lap, leverték a konkurens lapokat, akik csak most kaptak észbe, és legjobb újságíróikat állították rá az ügyre, hogy derítsenek ki mindent Jeremiásról. Ok aztán lelkiismeretesen utánajártak minden részletnek, még a pályaudvarra is elmentek, hogy meghallgassák Jeremiás prédikációját, és még a barátaival is beszélnek. Aztán megírják mindazt, amit kiderítettek. De mert a valóság sosem olyan izgalmas, mint a kitaláció, hát az olvasók most is fanyalogva fogadják, és habozás nélkül az újságíró-gyakornok pártjára állnak, amikor a konkurencia próbálja őt megcáfolni, hogy légből kapott történetet írt le, és nem a valóságot (amihez máskor ők se ragaszkodtak foggal-körömmel). Azon a januári éjszakán Jeremiás élete megváltozott, az Úr kiválasztotta őt, hogy szolgálja, és neki nem volt más dolga, minthogy engedelmeskedjen a felszólításnak. Nem kellett még a holnapi napjára se gondolnia, hiszen aki az Urat szolgálja, annak minden szükségletéről az Úr gondoskodik! Bibliát az egyik hajléktalantársától szerzett, aki egy lomtalanításkor jutott hozzá. Egy fél üveg jófajta itókára cserélte el, amiért a haverjai őrültnek nézték, és még aznap éjszaka megtartották a halotti tort, így jelezve, hogy az ő cimborájuk, Pogány jobblétre szenderült. A halotti toron ő is ott volt, igaz, a sarokba húzódott, és onnan figyelte, ahogy a többiek leisszák magukat. Két napja valószínűleg ő is velük tartott volna, hogy reggel a saját hányásában térjen magához, görcsösen szorongatva az üveget, mint más a kedvesét. Neki azonban az alkohol volt a kedvese, ami pótolt mindent, és mindenkit. Akkor elképzelhetetlennek találta, hogy akár csak egyetlen napot is mámor nélkül kibírjon. Aztán eljött a nap, amikor megundorodott attól az alaktól, aki a saját testnedveiben fetrengett. Olyan tisztán látta azt a másikat, mintha valaki akkor filmre vette
