Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (1) (novella)
Keresztre feszítve 31 léktalankodhat, nincs hol lehorgonyozni. Akinek már nincs anyja, az kiesett az élet nagy lyukú rostáján, elszakad a nyájtól, elszigetelődik. Nem várhatta meg a temetést sem. Menekülnie kellett, hiszen el volt ítélve, távollétében, mint katonaszökevény pár évi börtönre és máris mindenütt keresték, szaglásztak, szimatoltak utána. A zsidólányhoz se mehetett vissza, kitoloncolták, mint anarchistát. Mitévő legyen? Elkutyagolt Franciaországba, de itt se volt nyugta. Sztrájkokra járt, minden tüntetésen részt vett, ordítozott, kommunitáskodott. Letartóztatták tömlőébe zárták, de megint kiengedték, mert volt útlevele, amit sikerült neki meghamisítani. Az újságokból megtudta, hogy az olasz királyné, Eleonóra végre-valahára megszülte a trónörököst, Umbertót és amnesztia lesz. Hazament, beállt bakának. Megúszta a büntetést. Szegény mama, még holtában is hasznát lehetett venni. Beadott egy leszerelési kérvényt. Otthon van egy csapat örökké éhes gyerekszáj. A papa mindent eliszik, amit néha keres. Hízelgett, törleszkedett. Gyönyörű leveleket írogatott a hatóságnak. Elismerte, hogy szocialista érzelmű, de mindent abbahagy. A királynak leghübb katonája lesz. És csodák csodája, megkapta az obsitot, vége lett a cudar katonaidőnek. Ha fújnák a kapisztrángot, nem kell a kaszárnyába takarodni. Bezzeg az otthon már nem a régi. A mama szolgálati lakásából kilakoltatták őket. A papa kibérelt két ablak nélküli odút. Élnek, mint a vakondok. Éjjel megjön a papa borgőzzel, ledöglik, hortyog és néha összeöklendezi a padlót. A gyerekek előtt gyalázkodik, pallérozatlanul. Kint settenkednek a hitelezők, boltosok, kocs- márosok. Mikor nyílik az ajtó, beszüremkednek, lármáznak. Benitótól követelik a hitel kiegyenlítését, mert ő hoz haza szegényes bért a falubeli tanítóságból. De Benito iszik, és ha ittas volt, nem nézett még az iskola felé sem. Meg egyre-másra szerelmi botrányai voltak, férjes asszonyokkal, összeverekedett a megcsalt férjekkel. A faluban megelégelték. A község nem újította meg vele a szerződést. Hiába férceit össze ígérgetést, mentegetőzést. Nem volt semmi célja, terve, semmi, ami sarkallja, serkentse. Az apja is az ő nyakán élősködik. Durván veszekednek. Akkora ricsajt csapnak, hogy a háziúr fenyegetőzik, kidobja mindnyájukat. A csí- pásszemű vakarcsok Benitóba kapaszkodnak, hogy meg ne verje a papát. De a jó isten mindent megbocsát. Aki pofont ad, azt... olvasta egy fára ragasztott papíron, hogy szerkesztőt keresnek, nagyszájú merész alakot, akinek nem fut az inába a bátorsága. Zugszerkesztőség volt, ahol imádták Soréit és Marxot. Nosza, firkált egy hatalmas cikket Marx jubileumára. Hogy elkeljen a lap, saját magának kellett végigházalni a várost és a falvakat. Most alkalmazták koldusbérért, úgyse tudtak volna többet ígérni. (Folytatatás a következő számban)
