Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (1) (novella)
Keresztre feszítve 29 Nem mondott újságot. Az egész Balkánon, Olaszhonban, keleten a nő csak teherhordó állat, csak tárgyféle, amivel a férfi rendelkezik. Benito olvasta valahol, hogy még a japán császár is eltángálja, dagadtra képeli a házastársát. Párszor elbeszélgettek. Azontúl esténként bejárt a szoptatós anyához. A falu mindent figyel, észrevesz, elpletykál és elítél. Egy este hűlt helye a nőnek és a csecsemőjének. A szomszédasszony kajánul tájékoztatja: „Várhatod. Annádnak kitették a szűrét Angelo szülei.” Benito Hamilkárt nem érdekelte, mi lett vele. Félt a felszarvazott szeretőtől, aki szicíliai volt. Még megkéselné. Nem vajúdott benne sokáig a töprengés. Muszáj eliszkolni, idejében kereket oldani, különben lenne nemulass. Nyakába vette a lábát. Ment a mamához. Megijesztette és megköpölyözte. Nem csak Benito, de a többi fiú is nadályként szívta a vérét a szerencsétlennek.-Mama, nem tudok megélni a nyomorúságos segélyből. Csak ötven...??? A szünetben egy árva fitying se jár a tanítónak. Tele vagyok adóssággal. Legalább száz líra kell. Ha nincs, végzek magammal.- Ne beszélj zagyvaságokat. Majd szerzek. Otthon nincs összekuporgatott pénze. Mindent elimádkoztak, kiesdekeltek tőle a gyerekek. A zaciban nem fogadták el a téli holmit, hát beszerénykedett a zsidóhoz silány aranyláncával, az elvékonyodott karikagyűrűvel. Benito meg se köszönte, máris meglépett, elinalt toronyiránt, Svájcba, az e- gyetemre. Összeolvasott tücsköt-bogarat, kezdve Kierkegaardtól a tatárképű Leninig, aki két nővel élt közös háztartásban, a feleségével és a szeretőjével, Inesszel. De semeddig se tart száz líra. A mama olyan sovány, hogy tűbe lehetne fűzni. Még árnyékot se vet, nem tud összeböngészni még tíz lírát se, levélben kesereg a fiának. Az apád megint dutyiban van a durva beszédei miatt. A választások előtt a pi- azzán ócsárolta a papokat, az egyházat. A karabélyosok elagyabugyálták. Kiverték a fogait, merthogy kommunista. Benito haza se mehet. Besorozták katonának, muszáj idegenben csavarognia. Beállt hordárnak az állomáson, kínálkozott alkalmi munkásnak. A ruhája rongyosodott, nem volt még váltani való fehérneműje sem. Esténként sorba állt a ferencesek menházánál, nehogy lekésse az ágyat a tömegszálláson meg a népkonyhái tányér levest karaj kenyérrel. Reggelenként a pocakos csuhás barát valamennyi- üket kihajtotta, albánokat, férfit, nőt, munkanélkülieket, nehogy valahol a kolostorban megbújjanak, ott rekedjenek, átmenjenek a kerengőhöz a templomba és ott valamit elcsórjanak, vagy kikampózzanak valamit a templomi perselyből. A ferenceseknél se tűrik meg Benitót, mert civódik, perlekedik, összeverekedik a férfiakkal. Korgó gyomorral, mígnem egyszer a rendőrök három napra fogdába dugták. Legalább addig volt silány koszt. Elkeseredett. Nincs kiút. Muszáj odaállni a templomokhoz koldulni. Egyáltalán nem hitt Istenben, de most fohászkodott, esdekelt Máriához. Meg
