Irodalmi Szemle, 2010

2010/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (1) (novella)

27

Lehocky Teréz

Lehocky Wiezler Teréz a közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját.

„Nagy ajándéka a sorsnak - írtuk öt évvel ezelőtt ha az ember 85 évesen is megőrzi korábbi erényeit, szellemi frissességét, kíváncsi rácsodálkozását az életre.” A változásokat (bizonyára) ő érzi leginkább, külön öröm azonban számunkra, hogy az alkotómunka örömét nem adta fel. Megkésve bár, de közöljük azt a novelláját, melyet néhány hónapja

küldött a szerkesztőségbe. Derűs éveket, egészséget, erőt kívánunk a további évekhez.

Keresztre feszítve (1)

A mama egy faluban tanított. Pirkadatkor kelt és csak este, szürkületre jött haza. Gyalog járt. Nem tellett vonatra. A papa nagy kujon volt. Kanmurikra járt. Buzgó szocialistaként tagadta az Istent, szapulta a pápát, az egyházat, de csak akkor, ha berúgott. Az első gyereket, a fiút Mussolini Benito Hamilkárnak keresztelték. A pityókás apa ötlete volt. Neki mintaképe volt Juarez Benito, a mexikói forradalmár, aki Habsburg Miksát, Ferenc Jóska öccsét, Mexikó császárát agyonlőtte. Hamilkárnak pedig azért, mert a nagy Garibaldinak Giuseppe mellett ez volt a másik neve. Sejtelme sem volt, hogy Hamilkár egykor karthágói zsoldosvezér volt, hiszen ími-olvasni se tudott, csak később birkózott meg a betűkkel.

Utána lett még egy csapat gyerek. A családi környezet rettenetes volt. Otthon csupa ridegség, nyomorgás, a szülők folyton marakodtak. A perpatvar azzal végződött, hogy a papa megverte a mamát. Ebédre fekete kenyér járta meg leves egyben a nyaklevessel. A fiúk összezabáltak mindent, ami a kezük ügyébe került, néha a másnapra való kenyeret is. Csupán nagy ünnepre volt hús, ha a mészáros adott hitelbe. Minden pénz a söntésbe ment. A papa dáridózott, a szajháinak vette a cafrangot. Benito csak hároméves korában tanult meg gagyogni. Mindenki hitte, bárgyú lesz, nyáladzó hülye, aki bevizel az ágyba.

Nem csoda. Ha a papa hazajött tántorogva, „gyalulatlan” szavakkal élt. Féltek tőle, mindenkit kizavart az ágyból, vagy maguk ugráltak ki az ablakon át az udvarra. A mama reszketett, mint egy horpaszon rúgott kutya. Az éjjeli szólam így hangzott el: „Kuss, dögölj meg. Mert az izédbe rúgok” - hozzáfűzte a hátsó fertálynak a legócskább elnevezését.

A mamának sikerült kikilincselnie, hogy Benitót felvegyék a szaléziánu- sokhoz az iskolába. Benito hála helyett gyűlölte az áristomukat. Eddig az utcagye-