Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (1619-1700)
26 Gyű re Lajos talált csontokat egy koprsóba összegyűjtve az egyik sírkamrában helyezik el. Később az 1906-os évben végeznek újabb kutatásokat - eredménytelenül. Ezerkilencszáz- negyvenben Szabó Adóiján vezetésével megint átnézik az altemplomot, és az erről írt jelentésében ezt találjuk: ... „a Szt. Ferenc oltára alatti sírboltban amint már említettük, részben pedig a közös sírban: összesen 18 db. koporsó díszül szolgáló ezüst félholdat, 2 db. aranyozott medaillont (Szent Mária a kis Jézussal) 15 db. kisebb nagyobb aranyozott csillagot, 16 db. ezüstből öntött betűt...” találnak. Michalik József múzeumigazgató és archeológus öccse, Michalik Sándor állítása szerint a talált maradványok minden valószínűség szerint a fejedelmi sírkamrákból valók. Hogy milyen károkat szült a II. világháború, nehéz felmérni. Tény, hogy az altemplom bejárata egyrészt a már említett Szt. Ferenc-mellékoltár alatt volt, de a temp-lom külső fala és a Lőcsei-ház közötti szűk sikátorból is egy vasajtón át be lehetett oda jutni. Az ajtót a hatvanas években többször feltörték, szinte szabad bejárás volt így a sírkamrákhoz. Ezt az áldatlan állapotot szüntette meg a premontrei rendházzal, mint tulajdonossal egyetértésben a Henszlmann Imre Helytörténeti Társaság, Pásztor Zoltán Ágoston atyával és a társaság akkori elnökével Lukács Józseffel, s az ajtót 1994-ben befalaztatták. (Halász György helytörténész szóbeli közlése.) Az 1996-os évben a szlovák közművelődési minisztérium egyik dolgozója összeállított egy listát a Magyarországon található szlovákiai eredetű műkincsek cseréjéről, melyben felajánlotta a magyar hatóságoknak a Rákóczi-hamvak átadását, mondván „úgyis magyar földbe vágytak pihenni”. A helyi, de a központi sajtó- orgánumok szinte naponta közölték a pro és kontra cikkeket a Rákócziakról, felemlegetve a város százados sérelmeit, feltépve az el nem varrt sebeket, különösen a három vértanú szentté avatásának apropója nyomán jó alkalom volt az áskálódásra, a nemzeti érzelmek ilyen módon való felkorbácsolására. Dicséretére legyen mondva: a városi tanács Halász György városi tanácstag, helytörténész közreműködése nyomán ellenállt a követelődzőknek. Határozatot hozott - írja Szaszák György újságíró az Új Szó 1996. ápr. 12-i számában -, amelyben elutasította a történelmi személyiségek földi maradványainak kiadását, mivel azokat a város kulturális örökségének tekinti. Sőt még megtoldották azzal, hogy „A városatyák ezenkívül feladatul adták a magisztrátusnak, hogy dolgozzon ki általános érvényű rendeletet a városban nyugvó neves személyiségek sírjainak a megőrzéséről” ...Reméljük, ezek után Alvinczi mellett a Rákócziaknak is jut utcanév Kassán. Gyiire Lajos
