Irodalmi Szemle, 2010

2010/7 - TANULMÁNY - Németh Zoltán: „Péterek” nemzedéke (A posztmodern prózafordulat értelmezéséhez)

„Péterek” nemzedéke

15

4 Kulcsár Szabó Ernő: Esterházy Péter. Kalligram, Pozsony, 1996. 33-34.

5 Uo. 46.

6 Uo. 89.

7 Mikszáth Kálmán: Tisztelt Ház (1885) című munkájából vett részletekről van szó.

8 „A mester és Mikszáth úr jött végig a jegenyesoron nagy, baráti beszélgetésben. A mester hamar szívéhez nőtt Mikszáth úrnak, vehemens gyorsulással akkor, midőn Mikszáth úr megtudta, hogy a mester (is) először tudott palócul s csak aztán magyarul, a történelem tisztító vihara folytán.” (318.) „A hév-megállóig kevés szó esett a két realista író között.” (328.) „A félig-meddig tükörré lett üvegben a mester egyszerre láthatta saját magát és Mikszáth urat. A mester a szeme szerkezetét figyelte, azt, ahogy a rövidről a hosszúra vált: a loncsos, göndör fürtjeiről az öreg tüsi hajára. / A fekete háttér előtt az ő hajának világa, annak keretében az arca, mely áttetsző. És akkor ebben a keretben megjelenik a Mikszáth úr arca! Néha az ő pufók két orcáját osztja a mester ormánya, s néha - minő parádé! - a mester rózsás ajkai fölé kondorul a bajusz (kánya? harcsa?). És a szemek! Villognak egymásra, mint két drágakő a kirakatban. („Mellettük, mon ami, a borsos árcédula.”) A hév meglódult, a mester beleütötte a vakszemét a fogantyúba. Odaugrott az üveghez, nyomta hozzá a homlokát, kinézett. De nem látott senki ismerőst, csak nagy nyüzsgést, mert az éjszakások most igyekeztek a szövőgyárba. Mikszáth úr sehol. A selyma! Biztos már utánanyomozott egy ringó fenekű fiatal lány után, aki itt szövőnő, és most emelhették az órabérét 13,50-ről 15-re; bár a szövőnők („korán...”) inkább teljesítményben dolgoznak.” (329.)

9 Szabó Gábor: „...te, ez iszkol” (Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című műve nyomában). Magvető, Budapest, 2005. 90.

10 A harmadik vagy antropológiai posztmodern az irodalomelmélet „kulturális fordulat”-ához köthető egyrészt, másrészt a hatalom kérdésköre izgatja, a „másik”, illetve a másság természete, a marginális nézőpontok megjelenítése, felszínre hozása, a politikai természetű kérdésfelvetések, a mainstream-ellenes attitűd. Mindez a fikció és a referencialitás határán, mindkét elem felhasználásával történik, s rendkívül erős a szövegek konkrét, világba nyúló, tranzitív irányultsága. Élesen hatalomellenes, nyíltan politikaiként viselkedik, a patriarchális, totalizáló, asszimilacionista, homogenizáló és globalizáló tendenciák ellen emel szót a sokszínűség és az eltérő tradíciók megőrzése céljából. A harmadik posztmodem a stratégia értelmében politikai természetű, identitásproblémákkal szembenéző, önéletrajzi elemekből építkező, antropológiai érdekeltségű irodalmának gyökerei Tan- dori Dezső lírai önéletrajzában, Oravecz Imre szerelmi költészetében és Szajla-verseiben, Parti Nagy Lajos szociális érdekeltségű tárcanovelláiban, elbeszéléseiben, drámájában, nyíltan politizáló regényében keresendők. A nyelven keresztül az irodalmi müvet létrehozó identitásokat, médiumokat, társadalmi erőket és hatalomgyakorlási technikákat olvassa (Borbély Szilárd: Halotti Pompa, A Testhez, Kemény István: Élőbeszéd). Ide sorolható a női identitás kérdéseivel foglalkozó posztmodern feminizmus irodalma (Tóth Krisztina, Forgách Zsuzsa, Bán Zsófia), illetve a homoszexuális identitás szövegbe írása (Gerevich András). További jellegzetessége az autobiográfiai műfajok felértékelődése, a napló, az emlékirat, a lírai és prózai önéletrajz (Kiss Noémi), illetve egy konkrét identitás szövegbe írása, például az ún. aparegények műfaja az ezredforduló magyar irodalmában. Az ún. identitásköltészet szintén az önéletrajz és a kulturális identitás kérdéseivel szembesíti olvasóját: Térey János és Lövétei Lázár László versei.

11 Esterházy Péter „negyedosztályú”, testvére, Esterházy Márton válogatott futballista volt.

12 Nádas Péter: Játéktér (1988), Az égi és földi szerelemről (1991), Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból (1991), Egy kékharisnya följegyzéseiből (1994), A szabadság nehéz mámora (2003)

13 Nádas Péter: Takarítás (1977), Találkozás (1979), Temetés (1980) című drámái a Színtér (1980) című kötetben, illetve Esterházy Péter: Búcsúszimfónia (1994), valamint Rubens és a nemeuk- lideszi asszonyok (2006) című köteteinek drámái.