Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - TANULMÁNY - Németh Zoltán: „Péterek” nemzedéke (A posztmodern prózafordulat értelmezéséhez)
14 Németh Zoltán tottságára is, jelesül arra a tapasztalatra, hogy három jól elkülöníthető nyelvfelfogás jelenik meg Hajnóczy Péter, Lengyel Péter, Nádas Péter és Esterházy Péter regényeiben, illetve gyakran maguk az egyes életművek sem homogenizálhatok nyelvhasználat szempontjából. S bár regényeik nélkül értelmezhetetlenek a kortárs magyar irodalom alkotásai, a posztmodem paradigmaváltás szempontjából eltérő stratégiák mentén értelmeződnek. JEGYZETEK 1 Az ún. első posztmodem stratégia szövegei kapcsán olyan értelmezési kiszögelléspontok jelölhetők ki, mint a hangsúlyozott önreflexió és az önmagát író szöveg megjelenése, az irónia több- értelműsítő használata, az egzisztenciális kérdések felvetése, a szerzőség elrejtése, a maszkokkal és az identitással folytatott játék/küzdelem, a „nagy elbeszélések vége”-koncepció megjelenése, valamint az ún. valóságnak, a realista írásmódnak és a szubjektivitásnak a krízise, illetve újraírása egy megváltozott feltételrendszer keretei között. A szépirodalomban az egzisztencializmusra adott válaszként is értelmezhető korai posztmodern művekben már megjelenik az önmagát olvasó szöveg koncepciója, a tükör- és labirintusszerüség, a nyitott műalkotás lehetősége, a realizmus újraírására tett kísérlet, az i- dentitáskérdések polifóniája, valamint a metafikció, az írás folyamataira tett önreflexív megjegyzések sora, miközben megőrződik az irodalmi megszólalás dignitása. A magyar irodalomból Ottlik Géza Iskola a határon című regénye és Weöres Sándor Psyché című verseskötete sorolható ide, valamint a legtöbb olyan szöveg, amely a kései modernség metafizikai igényét a posztmodern szövegalakítás által viszi színre — Tőzsér Arpád, Baka István és Orbán Ottó költészete. A korai posztmodern legjelentősebb irányzata a mágikus realizmus, amely a reális és az irracionális szétválaszthatatlan ötvözésével hoz létre egy lehetséges világot. Gyakran a mesék, mítoszok és a folklór felhasználásával mutat be egy közösséget, s további jellegzetessége a líraiság, a metaforikus történetszövés és az apokaliptikus koncepció. A magyar irodalomból többek között Bodor Adám, Gion Nándor, Bánki Éva, N. Tóth Anikó prózája, valamint az utóbbi évtized ún. áltörténelmi regényei sorolhatók ide: Háy János, Márton László, Láng Zsolt, Darvasi László regényei. 2 Az ún. második vagy areferenciális posztmodem a neoavantgárd felől érkező kihívásokra reagál a szépirodalomban. Poétikailag itt, a posztmodem második hullámának képviselőinél válik hangsúlyossá, sőt gyakran radikálissá az areferencialitás, vagyis az önmagára vonatkoztatott, ön- tükröző szöveg poétikája, amely kizárja a valóság és a realizmus kategóriáit érdeklődési köréből. A költészetre a deretorizálás, depoetizálás (versszerütlenség), az antimimetizmus jellemző, s mind a lírában, mind a prózában rendkívül fontos jelentőségre tesz szert a tudatos intertextualitás, a palimp- szesztszerűség, az önreflexivitás, illetve az újraírás mint szimuláció. A második posztmodem érdeklődésének középpontjában a nyelv és a szöveg áll, jellegzetes vonása a stílusimitáció (pastiche), a paro- disztikus és ironikus szövegformálás, a nyelvi poénok és a stíluseklektika. A neoavantgárd és az areferenciális posztmodem közötti átmeneti formaként értelmezhető a francia nouveau roman. A második posztmodem ún. szövegirodalmába sorolható a magyar irodalomból Esterházy Péter legtöbb regénye, Mészöly Miklós Alakulások című prózája, Garaczi László Nincs alvás! című kisprózakötete, Tandori Dezső és Oravecz Imre költészetének egy-egy szakasza, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Kovács András Ferenc, Varró Dániel legtöbb verse, illetve a Győréi Zsolt-Schlachtovszky Csaba szerzőpáros drámái. A második posztmodem minden bizonnyal legismertebb kísérőjelensége a maszkos identitásjáték: Esterházy Péter Csokonai Lilije, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánja, Virágos Mihálya, Dumpf Endréje, Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándora, Orbán János Dénes Troppauer Hümérje, Kovács András Ferenc Jack Cole-ja, Lázáry René Sándora, Kavafisza, Csehy Zoltán Pacificus Maximusa. 3 Palkó Gábor: Esterházy-kontextusok. Közelítések Esterházy Péter prózájához. Ráció, Budapest, 2007. 92.
