Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - TANULMÁNY - Németh Zoltán: „Péterek” nemzedéke (A posztmodern prózafordulat értelmezéséhez)
.Péterek” nemzedéke 13 halni című novella provokáció és gesztus egyszerre. A szöveg - Bojtár B. Endre fordításában - a világhírű szerb író, Danilo Kis novellájának Esterházy Péter neve alatti, szó szerinti közlése. Ez az eljárás fölveti az eltulajdonítás, lopás, illetve a posztmodem eredetiségprobléma kérdését is, miközben Esterházy mintegy „visszalopja” saját családi történetét, amennyiben A mily dicső a hazáért meghalni című Danilo Kiš-novella az Esterházy család tragikus történetéből meríti témáját. A nyolcvanas-kilencvenes évek Esterházy-szövegei alapvetően nem módosították, inkább tágította e próza lehetőségeit. A Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk (1987) a weöresi intenciók nyomán a női maszk lehetőségeit használja ki. A Hrabal könyve (1990) a női nézőpont megjelenítésével kísérletezik, míg az Egy nő (1993) a női identitás sokrétű, ironikus-parodisztikus megjelenítését tűzte ki célul maga elé. Mindhárom szöveg tétje azonban nem annyira a nő és a női identitás, mint inkább az áterotizált nyelv teljesítőképessége. Esterházy prózájában újabb jelentős eseményt a Harmonia caelestis (2000) című nagyregény hozott, amely mind a gender, mind a beszédmód szempontjából rendkívül éles váltásként interpretálható. A gender szempontjából a váltás egyértelmű: női szövegek helyett a férfi identitása értelmeződik, Esterházy regénye családregényként (az Esterházy név regényeként), illetve aparegényként (Esterházy Mátyás regényeként) olvastatja magát. Beszédmód szempontjából pedig rendkívül izgalmas a kötet szerkezete: míg a mű első része folytatja az Esterházy-féle második posztmodem nyelvjátékos karakterét, s az apa figuráját nyelvként szövegesítő szimulációs technikák sorozataként áll elénk, addig a Harmonia caelestis második könyve szociokulturális meghatározottságú, referenciálisan is értelmezhető, személyes, önéletrajzi, naplószerü elemekkel bír. Ennek a résznek az identitáskeresése olyan nyelvi stratégia által jelenik meg, amely a harmadik posztmodern10 eljárásaival hozható összefüggésbe. Ezt a vonulatot folytatja a Javított kiadás (2002) című regény, amely az apának a Harmonia caelestis megjelenése után napvilágra került tragikus ügynökmúltjával néz szembe, pontosabban az Apa ügynökjelentéseibe írja bele kommentárjait, visszaemlékezéseit. Esterházy legutóbbi regényei a sport és irodalom, pontosabban a futball és irodalom viszonyát tematizálják. Azt a viszonyt, amely végigkíséri szövegeit (a Ter- melési-regénytö\ A szív segédigém át a Harmonia caelestisig): az Utazás a tizenhatos mélyére (2006) a régi mérkőzések helyszíneivel szembesít11, a Semmi művészet (2008) olyan anyaregény, A szív segédigéinék a folytatása, amely a futball nyelvén, egyfajta „anyafutballnyelven” szólal meg. Mind a négy Péter - Hajnóczy, Lengyel, Nádas és Esterházy - prózája meghatározó hatást gyakoroltak a 20. század utolsó évtizedeinek magyar epikájára, mind Nádas Péter, mind Esterházy Péter olyan, meghatározó alakjai a kortárs magyar és európai irodalomnak, akik nemcsak regényeikben, de esszéikben12 és drámáikban13 is a posztmodem paradigmaváltás legfontosabb szerzői. Regényeiken keresztül azonban rálátást nyerhetünk az említett paradigmaváltás összetettségére, belső megosz
