Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
78 Aich Péter nak, hogy Hitler esetenként őszinte volt, ami a szívén, az a száján. Ha valamiben, akkor ebben különbözött Sztálintól (és a kommunistáktól), aki sokkal szófukarabb volt, többet ködösített, titkolózott, vagy költőien szólva: inkább nyilatkozott metaforákban, mint közvetlenül. Világhódító, vagy talán így pontosabb: nagyhatalmi céljaiban Hitler szemében Anglia a kiindulópont, bár a tulajdonképpeni példa a Szovjetunió. 1941. augusztus 8—11-e közötti napokon, tehát még a Szovjetunió elleni háború elején arról értekezik, milyen nehézségekbe ütközik az angolok világuralma, a gyarmatok féken tartása és igazgatása. Rájön, amire a cári birodalom, majd Sztálin is rájött: a szomszédos kolónia jobb, mint a tengerentúli. Egy naiv és primitív rabszolgatartó gyalázatos szószátyárkodása ez, abszurd és irreális, mivel egy könnyű győzelem utáni „fölhasználásban” reménykedik, hogyan fogják majd kordában tartani a hazai lakosságot, s mit fognak ott csinálni a németek. A keleti területeket munkaerő- forrásnak és éléskamrának tekinti, és az önellátásról álmodozik 1941. október 26- án. Akkor még szó sem volt a globalizációról, a hatalmasok úgy vélekedtek, az a jó, ha minél több szükséges áru otthon (tehát a saját hatalmi szféra határain belül) terem meg, illetve ott gyártják, s minél kevesebbet kell a behozatal által fedezni. Az elfoglalt területek ilyen értelemben „hazai” területek, ahonnan bármit „meg lehet lovasítani”, és (legálisan!) el lehet vinni.. A műkincsek rablásának is sajátos filozófiáját adja elő 1941 karácsonyán: mindent a zsidók vásároltak össze, ezért el kell tőlük venni. Ugyanúgy természetes számára a hadifoglyok kizsákmányolása. 1942 újév napján mondja: „4mellett vagyok, hogy a háborúban az alagutak építését és hasonló építkezéseket a foglyok végezzék. Romokat eltakarítani betanított majmok is tudnak. Az ilyen munkálatokat németekkel végeztetni a munkaerővel való visszaélésnek tartom.” Ez így talán megmosolyogtatóan hangzik, csakhogy Hitler komolyan gondolta, s annak értelmében is cselekedett. Az elfoglalt orosz területek kihasználásához többször is visszatér (pl. 1942. augusztus 11-én). Nyíltan kolóniáról/ gyarmatról beszél, s elmondja, hogyan fogja használni. S meg kell hagyni: ez nem amolyan fejre esett süket duma, hanem nagyon is okosan, megfontoltan, precízen tervezgetett jövőkép volt, hihetetlenül kegyetlen szándékokkal és következtetéseiben könyörtelen „végszavakkal”. Ilyen komolyan gondolt „szellemeskedés” több is akadt. Sztálinhoz hasonlóan ő is mindenhez a legjobban értő polihisztornak képzelte magát. Még költőnek is, mert ha majd lesz ideje, mondja 1942 január elején, olyan mondatokat ír majd le, amelyek mindenkit lehengerelnek. A Mein Kampf („Életem”) fogalmazása alapján sejthetjük, miféle remekbe szabott mondatokról maradtunk le. Jósnak is beáll: 1942 vízkeresztjén megjósolja, hogy a háború után a világ legnagyobb változása történik majd. Ebben igaza lett, csak nem olyan változás állt be, amilyet szeretett volna, a változás sokkal inkább Sztálin szája íze szerint alakult: megszületett a szocialista tábor, a Szovjetunió csatlós államaiból álló védő gyűrűje és potenciális fölvonuló területe, a szovjet „gyepű”. Meg nyelvészkedni is tud, miként Sztálin elvtárs (1942.
