Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
70 Aich Péter MARGO r „...Asztali csevegések” — Hitler módra... AII. világháború olyan személyiségeket (és „antiszemélyiségeket”) hozott az előtérbe, akik a világégéstől függetlenül is bekerültek volna a történelembe, az események csupán jobban kidomborították őket. Ha (elméletileg) nem vagyunk tekintettel a II. világháború eseményeire, akkor is el kell ismemi, hogy egy Sztálin, Hitler, s persze Churchill és még sokan mások beleszóltak a világ sorsába, s nem is elhanyagolható mértékkel. Marxista tézis szerint a kor szüli a maga egyéniségeit - ám ez az (enyhén szólva) fatális megközelítés ellentmond a dialektikának, és kiszolgáltatottá teszi az embert a kor objektív hatásainak. Mert másrészt ugyan ki és mi alakítja a kort? A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatás kölcsönös, s csupán a jellem és a korszellem kedvező találkozásakor tud az egyik és a másik is megfelelően hatni. Mert olyanok is vannak, akik megelőzik komkat (a zsenik), olyanok, akik nem kapnak megfelelő publicitást (a föl nem ismert zsenik), sőt olyanok, akik lemaradnak róla (a divatjelenségeket, a három napig tartó szenzációkat pedig hagyjuk nyugodni békében). így van ez a XX. század talán legkevésbé vitatott „antiszemélyiségével” is, a III. birodalom Führerével, Adolf Hitlerrel is. (Ez úgy értendő, hogy pontosan tudjuk, milyen kategóriába sorolandó Hitler; a holokauszt-tagadók és a neonáci hőbör- gések túl komolytalanok, semhogy itt vitatkozni kellene velük.) Ha úgy vesszük, hogy Hitler kizárólag a kor produktuma, akkor ez szükségszerűen a kollektív bűnösséghez vezet, ami azért eléggé vitatható fogalom, ráadásul félrevezet. Ugyan kit érintene ez a kollektív bűnösség? A németeket? Vagy az I. világháború győztes hatalmainak népét? Mert a II. világháború gyökereit, akárhogy forgatjuk, a Párizs környéki békesorozatban kell keresni. Egy posztfeudális világban feudális háborút vívtak a kor legmodernebb eszközeivel, hogy aztán feudális és (a szó legrosszabb értelmében vett) romantikus békét kössenek a végén. Az ilyen egyveleg nem végződhet jól. S aztán jön egy ember, aki nyíltan ki is mondja, hogy ez nem jó, azt mondja megalázott népének, hogy föl a fejjel, ne hagyjátok magatokat. Csoda, hogy elhitték neki? A tragédia ebben az, hogy olyan eszközökkel és célokkal vegyítette ezt, amelyek vérfagyasztó, halálos következményekkel jártak. Hitlerről, a háborút kezdeményező, embertelen, cinikus ideológiát terjesztő és megvalósító tömeggyilkosról lényegében csak ezt tudjuk. A kérdést, hogyan volt
