Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
„..Asztali csevegések" - Hitler módra... 71 ez mégis lehetséges, többnyire vállrándítással intézzük el, az érthetetlenség kategóriájába soroljuk, illetve a németekre kenjük (nem egészen alaptalanul, hiszen van néhány olyan tulajdonságuk, amelyekkel visszaélve negatív hatást lehetett elérni). Igaz ugyan, hogy ez a nép Beethovent, Hegelt, Goethét stb. is adott a világnak, ám szörnyülködésünkben ezt sikeresen a háttérbe szorítjuk. Mert hiszen olyan valaki, mint amilyen Hitler volt, és olyan, aki akarva vagy akaratlanul követte, az csak negatív jelzőkkel illethető, s készségesen tartjuk hülyének, félnótásnak, vérszomjas gyilkosnak, aberrált, félresiklott szörnyetegnek, az ilyennek nem is lehet helyén az esze. Ezt pedzi Joachim Fest Hitler-monográfiájában', amikor a Führer zsenialitásáról beszél: a zseni ugyanis pozitív jelzőként hat, s vonakodunk egy olyan személyről így nyilatkozni, mint amilyen Hitler volt. Csakhogy a világ nem kizárólag fehér és fekete, nincs ember, akinek csak negatív tulajdonságai lennének. Hitler szerette Blondi kutyáját, ám ezt csak cinikus megjegyzéssel körítve tálalták: mekkora képmutatás egy tömeggyilkosnál! De hát ő is ember volt, nem egy földön kívüli ürmanó: épp ez a borzasztó. És persze az idő is tényező: a II. világháború még túl közel van, semhogy megfelelő távlatban tudjunk ítélkezni fölötte, sok még a közvetlenül védenivaló, sok még a közvetlen érdek. És túl gyors a felej-tés. Ha jobban belegondolunk, bármilyen közösség élére csak bizonyos előfeltételekkel lehet jutni. Olyan képességekre van szükség, amelyek másokkal elhitetik, hogy az adott személy a főnök. S persze, nem kizárólag pozitív képességekről, tulajdonságokról van ilyenkor szó. Ha viszont valakit nézetei, módszerei vagy akár erkölcsei alapján hülyének tartunk, az legföljebb a köznapi beszédben állhatja meg a helyét, amolyan általános értelemben, hangot adva ezzel elutasító hozzáállásunknak. Mert úgy igazából csak az hülye (értsd: szellemileg korlátolt), akinek észbeli képességei gyatrák - ez a racionális gondolkodás hiányának ismérve. Az intelligencia ugyanis nem kizárólag az ész képességeiről szól, hiszen van emocionális és szociális intelligencia is. Akinek emocionális vagy szociális intelligenciája enyhén szólva hiányos (vagy kisiklott), azt hajlamosak vagyunk úgy megítélni, mint akinek nem is érzelmi vagy társadalmi képességei alacsonyak, hanem úgy, hogy az eszével nincs valami rendben, vagyis szellemileg fogyatékosnak, hülyének tartjuk. Csakhogy lehet-e valaki kiváló mérnök, aki viszont képtelen szocializálódni, vagy aki érzelmileg üres marad... A kérdés fordítva is érvényes. Visszatérve Hitlerhez: tudjuk, hogy műveltsége, iskolázottsága foghíjas. Tudjuk, hogy nézetei eléggé zavarosak, rendszertelenek, szedett-vedett zűrzavar jellemző rájuk. De ez még távolról sem jelenti azt, hogy gondolkodása minden téren és teljességgel primitív (tehát hülye) lett volna. Mert azért csak gondoljunk bele: ü- gyesen kihasználva a helyzetet és okulva a történtekből lett Németország kancellárja. Meg tudta szerezni a nagytőke támogatását - s ez is egy sajátos paradoxon: munkáspártként szerepel, s állandóan pocskondiázza a nagytőkét. Márpedig ezek a kapitalisták sem estek a fejükre, nem voltak primitív, korlátolt emberek, miként őket a kommunista karikatúra szívesen ábrázolta. Például Hjalmar Schacht, ez a
