Irodalmi Szemle, 2010

2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (1)

Gyöngyök és göröngyök (1)

61

közben vigasztal, méghozzá mindent megtartó önfeledtséggel. Úgy is mondhatnánk, hogy - mintegy szimbolikusan - ő viszi tovább az életet, mert hisz egy értékben, amit tud és megvalósít, helyesebben megvalósítani törekszik. Ő az, aki Ember, az a legemberibb ember, aki vakon ír szókat és gyémántot csiszol a mélyben.

Még ezt kell megkérdeznünk: be van-e fejezve a teremtés? S azt feleljük: olyan mértékben igen, amilyen mértékben nincs erről tudásunk. S ez nem tűszúrás az agyba, hiszen az ember tudatlanságánál csak a tudása határtalanabb. Szolgáljon vigaszul, hogy e két határtalanság közül az utóbbi a határtalanabb. S ez azt sejteti velünk, hogy egyszer teljes lesz erről is a tudásunk.

Addig is: ki vagyunk nyitva, mint Isten könyve.

És olvasunk - szakadatlanul; lehet, hogy egyszer teljesen eláraszt bennünket eme olvasás gyönyörűsége, s akkor - helyreállíttatunk: megvalósulunk.

És akkor majd valóban mi írunk: porba és vizek hátára, mert mi leszünk az

írás.

* * *

Egyre pontosabban és világosabban tudom, hogy az ember mélyén forró, eredendő egyszerűség és egyszeriség munkál, a világ feltétlen és végső meghódítása érdekében.

Elrendelésszerüen.

S mivel így van, mi, emberek, akarjuk vagy nem, ihletettek és áldottak vagyunk a hódításra, s a létnek nincs, nem lehet gyönyörűbb metamorfózisa, mint az, hogy e roppant hódításunk által végül valamennyien meghódíttatunk.

Ki élő ne érezné meg legalább egyszer önmaga legmélyén az egységet? Ha másként nem, legalább azáltal, hogy a bűnben egyek vagyunk. Vagy az esendőség- ben. S végül a halálban.

Aki nem hisz, még ő is.

S ő is, aki hisz.

De nem rettenetes-e, hogy az embernek, az emberiségnek a bűnben kell eggyé lennie?

Egyáltalán mi a bűn?

Szinte bizonyos, hogy a bűn valami rajtunk kívüli idegenségből, valami világban meglévőből, valami eredendőből testálódik reánk. De miért? Vajon nem azért-e, hogy megismerése által kegyelmet nyerjünk a hódításra s a meghódíttatás- ra? S ilyen értelemben az emberivé váló halálra?

Ne beszéljünk a hitről, hanem az emberről.

Jézus, a embernek Fia, egy volt a többi ember között, viselve e neki ajándékozott gyönyörű nevet; élt, tanult, tanított, szeretett: beleégetve a Tízparancsolat etikáját a Hegyi beszédben kigyújtott lángba, emberivé tette a hitet, gyönyörűséges igává és könnyű teherré, minden ember számára, aki megfáradt és megterhelte tett; hogy ezáltal megtisztulhasson és újjászülethessen.