Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (1)
62 Kulcsár Ferenc És lám, úgy él ez az Ember az emberben, már kétezer éve, mintha minden emberi nyomorúsága és szenvedése ellenére valami hiányozna belőle. S ez a valami: éppen a bún. De micsoda képtelenség ez: egyetlen ember, aki bűn nélküli! О lenne vajon a minden hódító ember között az a hódító, aki az összes többit is meghódítja - éppen, mert büntelen? Ő lenne a világ minden bűnét fókuszába gyűjtő kegyelem? A logika szerint igen. S a keresztény hit szerint ugyanúgy. Amikor remekművet olvasunk, hallgatunk vagy szemlélünk, minden esetben mintha kegyelemben részesülnénk. Mintha a remekművek csak a jézusi logika szerint működnének. Vajon miért van ez így? Gondolom azért, mert ugyanazt teszik, amit Jézus tett: a világ egyetlen igazi pontjából fakadnak, a világ egyetlen valóságából, az egyetlen realitásból, abból a mozdíthatatlan, örök pontból, ahol megtörténik a metamorfózis csodája: a bűn kegyelemmé válik, s meghódíttatunk. Aki József Attilát olvas, Van Gogh-képet szemlél, Bachot vagy Mozartot hallgat, az azt mondja: igen. Igen, ez a megrendülés a bűn visszavétele, örök hiányunk megszüntetése: szemérmünk visszavétele és meztelenségünk kitüntetése - az Édenbe való visszatalálásunk isteni ígérete: a remekművek ennek az ártatlanságnak a felizzásai - jászolban fekvő ártatlan kisdedek, a teremtés megtestesülései. Igen, minden remekmű egyszerre szomjúságunk és italunk — isteni szépség. S ilyen értelemben a Szépség: a bűn metamorfózisa, kegyelemmé válása; méghozzá a világ fordulópontján, az egyetlen reális ponton, a szenvedő lelket látóvá tévő ponton: s bármily meglepő, a logika ide vezet bennünket - ez a fókusz maga Jézus, a teremtés Igéje; ez az a megtalált pont, amely által kimozdíthatjuk helyéről a világot, helyesebben működésbe hozhatjuk, hogy igaz legyen, s ezáltal valósággá váljék: isteni valósággá. Lukács Zsolt Juhász Katalin: Látod, duzzad
