Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (1)
58 Kulcsár Ferenc gyedek és csoportok ezt tagadják, akkor pusztítás van, vak erők fegyveres ideje: átmeneti és részleges, mert soha nem az Egészet érintő ellenkultúra, amit az Egész, a Kultúra mindig legyőz. Tehát: csődöt az intolerancia, az életellenesség, az ellenkultúra mond - igaz, irtózatos árat követelve. Meg kell pontosan érteni, hogy ha az ember „faj” lenne, már rég kihalt volna mint elszigeteltség által fejlődő faj, amelyen túllép egy következő, alkalmasabb faj. De hát erről szó sincsen! Az ilyen „elméletek” életellenesek, ezért pusztulásra vannak ítélve, méghozzá a FELSŐBBRENDŰ ÉLET okán: minden ember felsőbbrendü élete okán; s ennek megvalósító eszköze csak két dolog lehet: a szabadság és szolidaritás, az egység és a pluralitás. Esterházy Péter müvei ezt „tudják”. Akkor ő, maga az író, miért nem tudja? * * * A világ - ez biztos - színtiszta igazság, amely a teremtés terve szerint nem e- gyéb, mint pillanatonként szétrobbanó összetartás. De meg tudjuk-e mondani mi, emberek, hogy ezt a gigászi növekedést mi tartja össze? Igen, minden bizonnyal. Sőt, már iménti közlésem is válasz: a világ színtisztaigazság-jellegü, ami végső soron annyit jelent, hogy a világ szépség - esztétikai és etikai értelemben egyaránt. És ez a SZÉPSÉG beszél velünk szüntelen. S mi, akik a rejtjeles szavak sötétjében meghalljuk olykor e szépség hangját, akkor - tudjuk vagy nem, akarjuk vagy nem - a megszentelő szeretet hangját halljuk, az inkamálódott Ige beszél hozzánk, mintegy megragadva és kitépve bennünket a sötétből, vagyis az érvénytelenből. Semmiképpen nem kell hívőknek lennünk ahhoz, hogy ez megtörténjen velünk, pontosabban a szépnek ebben az esztétikai és etikai pillanatában - tudjuk vagy nem, akarjuk vagy nem - mindannyian hívők vagyunk, mert a világosság kegyelmében részesülünk, ami végső soron nem egyéb, mint szeretet, azaz imádkozás. Kierkegaard, amikor a lét három állapotáról, az esztétikairól, az etikairól és a hitbeliről beszél, téved, amennyiben e három kategóriát egymásutáninak, egymást meghaladónak tételezi, vagyis a harmadikat, a hitbelit tartja a végső, legfelsőbb rendű állapotnak, amihez az esztétikaira és az etikaira immár nincsen szükség. Kierkegaard azért téved, mert e három kategória egyenként nem működik, vagyis elszakítva egymástól érvénytelenek: öncélúak és meddők; a világ viszont, ezzel ellentétben, célszerű és termékeny, ezért a hármas egységet feltételezi, hogy színtiszta igazság lehessen. Kierkegaard a Félelem és reszketésben - mely mü úgy rögződött, úgy „viselkedett” a szellemtörténetben, mintha az esztétikumot és az etikumot teleologikusan egy „szent” pillanatra fel lehetne függeszteni, amikor a gyilkolás nem bűn, hanem a hit üdve, következésképpen a gyilkolás vak hit (Abrahám hite), az inkvizíció máglyája, a fasizmus gázkamrája és a sztálinizmus lágerei egy- gyökerüek: mindegyik gátlástalanul feláldozza a maga Izsákját, az Eszme (hit, fa
