Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Murányi Sándor Olivér: Formagyakorlat a bírói jelvényről (regényrészlet)
Formagyakorlat a bírói jelvényről 47 övét. Utóbbit a kis versenyző derekára csatolta. Nem várta meg a bírókollégák gratulációit. Csontos kezét folyamatosan a kis sárga fejen tartva kísérte el a győztest a lelátók alatti padokhoz.- Hogy hívnak? - kérdezte tőle barátságos hangon.- Zoárd.- Hány éves vagy?- Kilenc.- A szüleid itt vannak?- Anyukám. Apukám nincs itthon. Messzire utazott. Az édesanya leguggolt, és tárt karokkal fogadta hozzászaladó gyermekét. Percekig kapaszkodtak egymásba szótlanul. Amikor a gyönyörű fiatalasszony tekintete találkozott az előttük álló, újdonsült bíróéval, Zordok zavarba jött. Bemutatkozott.- Aranka - nyújtotta kezét az asszony.- Beszélhetnék a gyerek édesapjával? - kérdezte a bíró. Aranka elfordult, arcát kezeibe temette. Könyökön ragadta, és gyerekét magára hagyva pár méterrel arrébb vonta. Lehajtott fejjel suttogta:-Nincs. Ezelőtt négy évvel sízéstől fáradtan érkezett haza egy napos délután. Megcsókolt, és leült a konyhaasztal elé. A tűzhely előtt álltam, hogy levest melegítsek neki. Amikor megfordultam, hogy elé tegyem a fazekat, láttam, többé nem mozdul. Pontosan negyvenéves volt. Szívinfarktus végzett vele. Zordok finoman lefejtette könyökéről az édesanya kezeit, és a tomboló aréna legeldugottabb, legsötétebb sarkába sietett. Útközben arcáról három forró könnycsepp hullott a márványpadlóra. (Részlet egy készülő regényből Takács János: Csóka Ferenc: Szivárvány lovag legújabb kalandjai
