Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek - Sütő András
48 Magyar irodalom Romániában Erdélyi arcképek Sütő András Sütő András munkásságának példázatos értelme és szerepe van: a történelmi és morális példázatok magasán ad számot az erdélyi magyarság nehéz történelmi tapasztalatairól, a mögöttünk álló évtizedek kisebbségi próbatételeiről, az önvédelmi küzdelmek szellemi stratégiájáról. Az író sorsa is példázatos: ifjúságában a társadalmi felemelkedés reményével beszélt népének sorsáról, később súlyos csalódásokat kellett átélnie, de ahogy ez szinte törvényszerű a magyarság históriájában, a hamisság és az erőszak nem hogy megfosztotta volna szellemi fegyvereitől, inkább tettekre buzdította, arra, hogy számot vetve kiábrándító tapasztalataival szembeforduljon a népére törő gonosz erőkkel. Ezeknek az erőknek majdnem áldozata lett ő maga is. Sütő András példaértékű írói sorsa és munkássága sokak számára jelentett és jelent megtartó erkölcsi erőt — ezzel is csatlakozik a régebbi és a huszadik századi magyar irodalom nagy alkotó egyéniségeihez. Munkásságával az erdélyi magyarság szellemisége szerzett magának polgárjogot az egyetemes magyar irodalomban, mi több, az emberi egyetemesség színe előtt. Polgárjogot szerzett, minthogy alkotó személyisége és önként vállalt közösségi szolgálata erejével, a műveiben testet öltő erkölcsi és esztétikai értékek egyetemes igazságával szólt népéhez és a nagyvilághoz. Egy történelmi pillanatra Sütő András írásaiban kapott hangot mindaz, amit az erdélyi magyarság tapasztalt és átélt, amit emlékezetében és álmaiban őrzött, amire törekvései irányultak. Ritka irodalomtörténeti pillanat az, midőn egy kisebbségi sorban élő írónak egyetemes mondanivalója van, és úgy beszél a körötte élő emberi közösség tapasztalatairól, felismeréseiről, hogy ezeket egyetemes távlatba tudja állítani. A mezőségi Pusztakamaráson született 1927. június 17-én, abban a faluban, ahol Kemény Zsigmond töltötte hányatott életének végét, amelynek sírkertjében eltemették. 1940 őszén, mint tehetséges parasztfiú a történelmi levegőjű nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium növendéke lett, hogy majd kántortanítói oklevelet szerezzen. Itt, a hírneves református iskolában került közelebbi kapcsolatba az erdélyi hagyományokkal, tudós tanárok: az irodalomtörténész Vita Zsigmond és a nyelvtudós Balázs János vezették be a magyar irodalom, a magyar nyelv és a nemzeti történelem ismeretébe. Mellettük könyvek, minthogy a kollégiumnak hatalmas, még Bethlen Gábor alapította könyvtára volt. A fiatal diák itt ismerkedett meg Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Veres Péter, Illyés Gyula és általában a népi írók
