Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Kovács Győző: „Ki lesz az elnök?”
42 Kovács Győző sága az volt, hogy a pártok ne folytassanak egymással harcot az új elnök személye miatt. Az elnöknek ez a kívánsága nem teljesült, a jobb- és baloldali sajtó éles harcot vív egymásai. A pártok nem tudtak megegyezni az egységes jelölt személyében, vagyis a kívánt nemzeti egység nem sikerült”. Valamiféle ki nem mondott „kompromisszum” szerint Beneš esélyeit az növelné, ha: Henleinék üres lappal szavaznának, ellensúlyozva, hogy Hlinkáék nem Beneš mellett voksolnak. Ami szempontunkból lényeges mozzanat: „.. .még a magyar ellenzéki pártok parlamenti klubjai sem foglaltak állást”, sőt a Prágai Magyar Hírlap cikkéből az is „nyilvánvaló, hogy a magyar ellenzéki képviselők sem Benešre, sem Nemecre nem fognak szavazni, s így mivel külön jelöltet nem állítanak, mindhárom menetben üres lappal szavaznak”. Néhány órával az elnökválasztás előtt - végül is - a helyzet tisztázódni látszott. Ugyanis az Esti Újság Prágából arról tudósított, hogy december 17-ről 18-ra virradó éjjel Nemec dr. visszalépett. Ellenjelölt pedig ezúttal nem akadt. Hlinkáék bejelentették: próbaszavazást tartottak a parlamenti klubban, s ennek eredménye Beneš javára döntötte el a további kilátásokat (15-en Beneš mellett, 7- en Nemec mellett, 7-en üres lappal). Az újságok beszámolói alapján arra is fény derült, miként szavaztak a magyar pártok, miként alakultak „az utolsó órák sorsdöntő eseményei”. December 15-én Esterházy János, a keresztényszocialista párt elnöke „meghívást kapott” Benešhez, a Čemín-palotába. A kérdés az volt (ti. Benešé): „Van-e lehetőség arra, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbséget reprezentáló ellenzéki pártok az ő jelölését támogassák”. Esterházy elvileg lehetőséget látott erre, de ő nem döntheti el egyedül, hiszen ebbe be kell vonni a közös klub elnökét, Szüllő Gézát és a magyar nemzeti párt képviselőit is. Ugyanis: „a magyar ellenzéki pártok parlamenti klubja két pártból tevődik össze”, s ő csak az egyiket képviseli (a közös klub elnöke pedig Szüllő Géza). Megbeszélésük alapján (dec. 15.) újbóli tárgyalásban állapodtak meg. December 17-re „meghívást kapott a Černin-palotába Szüllő Géza és Jaross Andor is”. Ezen a tárgyaláson Beneš jogosnak ismerte a magyarok követeléseit a kisebbségi jogokra. Mint - most még - a külügyminiszter megígérte: „elnökkéválasztása esetén teljesíteni fogja a jogos kívánságokat, mivel az elnöki székben masaryki politikát óhajt folytatni”. Az ellenzéki klub ülésén - ezek után - „elhatározták, hogy a választáson Benešt támogatják. A klub leszögezte, hogy ez a határozata mit sem változtat ellenzéki politikáján”. Közvetlenül a választás előtt és után Beneš egy-egy levelét, illetve üzenetét továbbították - Esterházy személyében - a magyar pártoknak. Az első üzenet így szólt: „Annak ellenére, hogy az éjszaka folyamán a helyzet megváltozott, miután a koalíció jelölésemben megállapodott, az Önnel és társaival folytatott tárgyalásaim során tett ígéreteimet fenntartom és állom ígéreteimet. Az urak nálam a magyarságot érintő kérdésekben mindig megértésre találhatnak, súlyt helyezek arra, hogy a magyar pártok annak ellenére, hogy megválasztásomhoz immár erre szükség nincs, mellettem foglaljanak állást”. Beneš levelét Rückl pápai kamarás továbbította Esterházynak.
