Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Kovács Győző: „Ki lesz az elnök?”
41 MÚLT ÉS EMLÉKEZET „Ki lesz az elnök?” (Egy hetvenöt éves történet - tanulságokkal) A könyv- és levéltári kutatásoknak egyik nagy előnyük: az egykori történetek apró részleteit is megőrzik, s azok kellő időben felszínre is hozhatók. Olyanokról van szó, amelyek fölött a történelem átszáguldott és kevés nyomuk marad az általánosságokat rögzítő gondolkozásban. Ilyen eseményt, történelmi mozzanatot rögzítenek a régi-régi újságlapok tudósításai. 1935. december 14-én, az akkor 85 éves Masaryk elnök, az elnöki kastélyban írásban bejelentette lemondási szándékát, valamint azt, hogy utódául Benešt szeretné látni a köztársasági elnöki székben. Hodža miniszterelnök és a két házelnök jelenlétében megerősítette szándékát és végleges elhatározását. Ezzel — általuk is elfogadva - az elnöki hatáskör „a kormányra szállott át”. A miniszterelnök a nemzetgyűlés tagjaihoz intézett levelében kihirdette és megjelölte „a köztársasági elnökválasztó gyűlés” időpontját: 1935. december 18-ikában. „A pillanat komolysága nagy hatással volt a jelenlévőkre, a meghatottság alól senki sem vonhatta ki magát” - tudósított az eseményekről a Komáromi Lapok. Egy mondatban összefoglalva az eseményeket, vezércikkében azt írta: „Csehszlovákia újra történelmi napokat él át.” Joggal magasztalva és értékelve T. G. Masaryk történelmi érdemeit, és megnyugvással „igazolta vissza” a tényt: a várható utód - E. Benes lesz. Elfogadva azt, hogy a jelölés a távozó elnök politikai testamentuma lesz. Ezután megindult a színfalak mögötti politikai alkudozás. Az Esti Újság kérdésként írja meg: „Ki lesz az elnök?” Ugyanis feltételezték, hogy - egy saját kijelentés alapján - „Beneš visszavonul a politikától?” A hír általános feltűnést keltett, és azzal „egészítették ki, hogy abban az esetben, ha Beneš nem mondana le a jelölésről, és őt választanák meg, a választás után a külügyi tárcát Hodža tartaná meg magának”. Egyes politikai pártok, így a baloldaliak „megbotránkozással veszik tudomásul, hogy az agrárpárt és az iparospárt nem respektálja a felszabadító elnök kívánságát és ellenjelöltet állít Nemec dr. egyetemi tanár személyében”. Innen és itt kezdődött el a tulajdonképpeni taktikázás, hiszen - mint kiderült — „Hlinkáék és Henleinék szavazatai döntik el az elnökválasztást”. Megindult a „matematikai csatározás”, számítva arra, hogy az elnökválasztás háromfordulós lesz. Tehát mikor, ki, kinek a javára lép vissza stb. Felmerült harmadik jelölt neve is: „Beneš? Nemec? Harmadik jelölt?” Az Esti Újság kommentálja is a keserű valóságot, hogy ti. „a távozó elnök utolsó kíván-
