Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - DUBA GYULA KÖSZÖNTÉSE - Milan Rúfus versei (Tavaszi vers, Vers, Asszony, Ima kedvesemért, Vallomás) (Pereszlényi Sándor fordításai)
Milan Rúfus versei 39 Siralmas dalt dúdol vézna költők szája. A fájdalom forró könnyeket szült régen. Az emberek sápadt, bús arcába vágta. És mi az igazság? Tündér a mesében, mely folyton menekül tőlünk a világba. Asszony Te, ki nem maradsz ott, hol sebet ejtettél. Mint egy öreg naptárt, úgy összefestettél. Bájos ujjaiddal egyre büntetsz engem. Meztelen bujdosok a szórengetegben. Végtelen estéken bús dalom vigasztal. Ha a szív összetört, nem gyógyul szavakkal. A gonosz gyöngédség ereinkben fekszik. Kenyerünk keményebb, magányunk növekszik. Ima kedvesemért A galagonya milyen csendes. Hallom a harmat, hogy csepeg. Az ég ezüstjén madár repdes, és a kedvesem nagybeteg. A kedvesem egyedül, árván fekszik a hold fehér szemén. Mint a kő a folyó partján, mint a víz, amely nem beszél. Gyógyítsd meg őt, fü, virág, ember. Gyógyítsd meg öt, én Istenem. Nehéz bánata mint a tenger százszor átszúrja a szívem. Ó, te hold, fehér, tiszta kézzel takard el hát félelmemet! Gyógyítsd meg és add vissza nékem, add vissza a kedvesemet.
