Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Fonod Zoltán: Kisebbségben...
Kisebbségben... 17 Néhány nemes gondolat az Alapvető jogok és szabadságjogok című fejezet általános rendelkezéseiről: (1) „Minden ember szabad, egyenlő méltósága és joga van. Az alapvető jogok és szabadságjogok megvonhatatlanok, elidegeníthetetlenek, elévülhetetlenek és megszüntethetetlenek. ” (2) Az Alkotmány szavatolja a Szlovák Köztársaság területén tartózkodó minden személy számára az alapvető jogokat és szabadságjogokat nem, faj, bőrszín, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzetiséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az említett indokok alapján senki sem károsítható meg, nem részesíthető előnyben, illetve senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés. (3) Mindenki szabadon dönthet nemzetiségi hovatartozásáról. Tilos e döntés bárminemű befolyásolása és az elnemzetlenítést célzó nyomásgyakorlás minden formája. (4) Alapvető jogai gyakorlása miatt senkinek sem sérülhetnek a jogai. A további törvénycikkek szerint (34) „a nemzetiségi kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó állampolgárok számára az alkotmány szavatolja a sokoldalú fejlődést"', „az államnyelv elsajátításának jogán kívül az alkotmány szavatolja: a) az anyanyelvű művelődés jogát, b) anyanyelvűknek a hivatalos érintkezésben való használatának a jogát, c) azt a jogot, hogy a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok ügyeik intézésében részt vegyenek. E jogok gyakorlása nem sértheti Szlovákia szuverenitását, területi integritását, sem a lakosság „többi részének” diszkriminálását. Mellékesen (bár nem mellékes!) jegyezzük meg azt is, az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvény szerint a nemzetiségek „a cseh és szlovák nemzettel közösen alkotják az államot ”, az állami szuverenitásnak és az oszthatatlan államhatalomnak ugyancsak részesei voltak... (Ennek érvényét a köztársaság megosztása után nem hosszabbították meg.) Legyünk őszinték, a kettős állampolgárság (egyes hazai parlamenti képviselő vonatkozásában!) oda/vissza politikailag manipulált ügy. Orbán Viktor és a FIDESZ számára gesztus értékű, amolyan „gyorsjelentés” a hihetetlen arányú választási győzelem emléke. Bizonysága annak is, hogy a FIDESZ nem felejt. Őrzi és vigyázza a 2006-os sikertelen decemberi népszavazás emlékét, és feledve a bukást, az „íme, itt vagyunk” gesztusával úgy emlékezik, hogy közben az egykori „közös” haza emlékét is felidézi, amikor azt mondják, a törvénytervezet jogalapját az 1886-os állampolgársági törvény is ismerte. (Mellesleg: elég a múlt század „felmenőit” említeni, meg a büntetlenséget jelezni és máris nyert ügye van annak, aki új hazát keres, vagy nosztalgiázik. Lehet, hogy közben a „közös haza” emlékét is felidézik... De ez még mindig jobb, barátságosabb gesztus, mint egyes politikusaink reagálása, akik (a madáchi „nem
