Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Fonod Zoltán: Kisebbségben...
16 Fonod Zoltán van. Az a tény, hogy a nemzeti tudat manipulálható, jelzi a veszélyt is, melyet a szélsőséges szemléletek jelenthetnek. A más nemzetek, nemzetiségek iránti érzék- telenség, intolerancia, közömbösség nemcsak a magánéletben jelentkezhet, hanem egyes (politikailag nem veszélytelen!) közösségek szemléletében is. A történelmi mítoszok, mendemondák terjesztése is a konfliktusteremtés veszélyeivel jár. Néha egy-egy sajtóvita, politikai akamokság is elég ahhoz, hogy élezze a helyzetet. A félreértett „herderi jóslat” (a magyarság pusztulásáról) már jó néhányszor váltott ki ellenérzést. Herder téves forrásból (August Ludwig von Schlözer munkájából) tájékozódott és torz képet kapott a magyarok történelméről. így jutott arra a téves következtetésre, hogy „a magyar az egyetlen nép, amely ebből a (finnugor) törzsből a hódítók közé nyomult”. „Most szlávok, németek, vlachok és más népek közt az ország lakosainak kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán talán a nyelvüket is alig lehet majd megtalálni.” Egyébként nem csak a kutatók, a politikusok is fogékonyak” lehetnek arra, hogy (alantas szándékkal!) vészhelyzetet produkáljanak. Beszédes példa erre Szlovákia (a XXI. században), ahol az újonnan választott magyar parlament lehetséges döntése, a korlátozott jogkörű „kettős állampolgárság” megadása (a kisebbségi magyaroknak!) jelent „veszedelmet” a szlovák kormány számára. Ott, ahol a politikai hatalom (a józan mérlegelés helyett!) „koncként”, a politikai hatalom foglyaként kezeli a lakosságot, aligha lehet európaiságról, megbékélésről, egyenrangúságról beszélni. Európaiságunk is a politikai pártok gátlástalanságának meg az önzésének a foglya. Példátlan gorombasággal reagált Robert Fico miniszterelnök erre a döntésre. A „majd mi megmutatjuk” indulataira sem a parlament, sem (a később összehívott!) — szlovák! - Biztonsági Tanács tény- és tárgyszerűen nem reagált. Egyedül a miniszterelnök fenyegetései hangoztak el, amikor spártai tömörséggel kijelentette, „nagyon kemény lesz az ellencsapás”. A szlovák parlament ünnepi záróülését is elhalasztották, hogy a törvényhozás „készültségben” legyen arra az esetre, ha a magyar parlament döntene az állampolgársági törvény módosításáról. Veszélyhelyzetről szónokolnak, holott emlékezhetnének arra, a cseh és a szlovák vezetők szeme sem rebbent 1992-ben, amikor a közös ország (Csehszlovákia) nyűgétől megszabadultak. Úgy gondolták (és most József Attilát plagizáljuk!), elválni „csak, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Félelmetes persze az a buzgóság is, mely a politikai hatalom vezető képviselői részéről nyilvánul meg a kisebbségek, elsősorban a magyarok ellen. Gátlástalanul és politikai primitivizmussal lépnek fel egyes pártok vezető képviselői elsősorban a magyarokkal szemben. Úgy csinálnak, mintha - a nyelvhasználat kérdésében - nem ismernék a Szlovák Köztársaság Alkotmányát, melyet az önállóság kikiáltását követően fogadtak el, vagy a Strasbourgban aláírt okmányt, A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, melyet 1992 novemberében szentesítettek. Az alkotmánytörvény államnyelvként szabályozta a szlovák nyelvet, és leszögezte: „az államnyelvtől eltérő más nyelveknek a hivatalos érintkezésben való használatát törvény szabályozza”.
