Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Fonod Zoltán: Kisebbségben...
15 Fonod Zoltán Kisebbségben... Nincs a világnak olyan része, ahol az etnikai, nemzetiségi, vallási közösségek gondjaival, problémáival ne találkoznánk. A nemzetközi jog a második világháború után - érthetetlen módon - nem foglalkozott a kisebbségi kérdéssel. Ebben nemcsak a nagyhatalmak arroganciája jelentkezett, hanem az a téves nézet is, mely a kisebbségek asszimilációjában látta a jövő útját. A párizsi békeértekezlet amerikai (Badell- Smith) és angol delegátusa (Lord Hood) is ezt az elvet képviselte, következésképpen a második világháborút lezáró békeszerződések említést sem tettek a kisebbségekről (ellentétben az első világháború utáni szerződésekkel, amelyekben részletesen felsorolták ezeket a jogokat). Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságában az amerikai delegátus (Roosevelt asszony) 1948-ban az emberi jogok megtartásával azonosította a kisebbségek jogi helyzetét. Az ENSZ közgyűlése ekkor elutasította azt a szovjet, jugoszláv és dán javaslatot, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata foglalkozzon a kisebbségek jogi helyzetével. Ehelyett mindössze külön határozatot fogadtak el a „kisebbségek sorsáról”, mely az egységes megoldás bonyolultságára, az ENSZ-határozat hiányára utal, utasítva a világszervezet egyes szerveit, hogy „tüzetesen tanulmányozzák a kisebbségi problémákat”. Hosszú időbe telt, míg a világszervezet dokumentumot fogadott el a kisebbségek jogairól. Szerepet játszott ebben a gyarmati rendszer felszámolásával együtt járó etnikai és vallási kérdések jelentkezése is. A dokumentumot az ENSZ-közgyülés 1966 decemberében fogadta el, mint az állampolgári és politikai jogok nemzetközi paktumát, mely az „etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeknek” előírja kultúrájuk, vallásuk gyakorlását és anyanyelvűk használatát. Behatóan foglalkozott a kisebbségek helyzetével a macedóniai Ohridban tartott ENSZ kisebbségi szeminárium (1974. június-július). A szakma képviselői szerint a háttérben azt látták, hogy a kisebbségi kérdés világproblémává vált. A jelentős dokumentumok közül az 1975-ös helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet okmányát szokták említeni. Ez az okmány nemcsak az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogok kérdésével foglakozott, hanem az „Együttműködés humanitárius és egyéb területeken” című részben az oktatásról szólva kitér a „nemzeti kisebbségek vagy a regionális kultúrák” jogos érdekeire is. A nemzeti tudat említése során napjainkban gyakran találkozunk az etnikai tudat fogalmával és problémáival, holott a két jelenség között minőségi különbség
