Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Márai Sándor: Mint a hal vagy a néger (vers)
14 Márai Sándor Mint a hal vagy a néger Egyszer decemberben megálltam Pesten Az Emke előtt és szédülve álltam S gondoltam: ez is a hazám itt. - (Ahogy forradást tapogat az ember Homlokán s mondja: ez is én vagyok, Vagy mint a néger Londont nézheti, Ahol véletlenül megszületett.) Villamosok mentek és este volt, Szemergő, vörhenyes eső esett a Keleti fölött; egy nagyapám Negyvennyolcban csakugyan elesett A hazáért és Viktor Gorlicenél A fűbe harapott s én kenyerek S füves mezők és lányok illatára Emlékeztem hazámból vissza német Utcákon és Luxorban elsápadtam Egy sötét téren, mert magyar szavakkal Szólított egy arab s néha gorombán Feleltem franciáknak s kiabáltam, Hogy én magyar vagyok, mifene más?... Az Emke előtt álltam és szemergett A vörhenyes fényben a téli felhő, Lovak mentek, újságot kiabáltak, Egy plakát virított, valami szappan. Egy nő azt mondta: jere, kicsikém, Majd valami speciálist csinálunk És egy fény folyton ordította: Baksör!... S valami egyre rángott és csilingelt, Akkor mégis elszédültem s megálltam S néztem magam körül, akár a néger Londonban, mint a hal a nápolyi Halaskosárban, mint az ember nézhet Itt a földön.
